Zenei kincsestár

Kellemes és kiegyensúlyozott kamarazenével várjuk Önöket a Zenei Kincstárban a huszadik század egyik legjelentősebb csellistája, Pierre Fournier fölvételeinek segítségével. Az első, Artur Schnabel közreműködésével 1948-ban készült fölvételen Beethoven 1., F-dúr szonátája szólal meg. Ifjúkori műről van szó, mely csak úgy duzzad az energiától és az ambíciótól. Leleményes ötletei után a mű meglepően lírai zárlata talán Beethoven Haydn mellett folytatott tanulmányainak tanulságait őrzi. Négy esztendővel azután, hogy 1796-ban Bécsbe költözött, az immár neves komponista hírében álló Beethoven Berlinbe indult, hogy próbára tegye szerencséjét a porosz udvarnál. Nagy Frigyesről köztudomású, hogy műkedvelő létére magas színvonalon csellózott, így aztán Beethoven poggyászában ott lapult opus 5-ös jegyzékszám alá vett két új gordonkaszonátája. A kutatók úgy vélik, hogy a két szerzemény el is hangzott a zenepártoló uralkodó jelenlétében. Beethoven csellista partnere azonban nem a király, hanem zenemesterének és csellótanítványának, Jean-Pierre Duport-nak ugyancsak csellista testvére, Jean-Louis Duport volt. A mű fogadtatásásól nem maradtak fönn források, az azonban bizonyos, hogy amikor a következő évben a bécsi Artaria kiadója megjelentette őket nyomtatásban, igencsak fokozhatta a keresletet, hogy a darabok királyi körben már ismertek.

A következő, 1957-ben készült fölvételen Pierre Fournier partnere a zongoránál Gerald Moore. Gabriel Fauré opus 24-es, behízelgő Elégiáját játsszák.