Zenei kincsestár

A XX. század első felének Bartók Béla és Kodály Zoltán mellett egyik legjelentősebb magyar zeneszerzője, népzenekutatója és zenepedagógusa, – általában így határozzák meg Lajtha zenetörténeti helyét. A kép azonban ennél jóval árnyaltabb, hiszen zongoraművész volt, karmester, egyházzenész, hangversenyszerkesztő és zenei ismeretterjesztő, hangszertörténeti szakember, a nemzetközi kultúrdiplomácia kiemelkedő alakja, hazai és európai tudományszervező. Életének sok-sok szála összetéveszthetetlenül egyedi szövedéket alkot. S bár munkássága sok tekintetben valóban rokon a nála egy évtizeddel idősebb Bartókéval és Kodályéval, legalább ugyanannyira különbözik is az övékétől. Máig tartó mellőzöttsége, meg nem értettsége nagyrészt éppen annak köszönhető, hogy egészen egyéni utat járt be. A műsorban felhangzó, erdélyi ihletésű X. vonósnégyest és az Op.56. III.szvit Allegretto tételét idézzük fel a Tátrai Kvartett és a Pécsi Szimfonikus Zenekar előadásában. Vezényel: Nicolás Pasquet