Zenei kincsestár

A Zenei Kincsestárban ma a férje mellett némileg háttérbe szorított Clara Schumann zongoraműveiből hallunk. Tekintetbe véve a XIX. századi nők társadalmi státuszát, nehéz eldönteni, vajon érvényesülhetett-e volna önálló zeneszerzőként a kiváló zenei neveltetésben részesült Clara Wieck, ha férje és Brahms rajongása nem kényszeríti rá a múzsa és a zongoravirtuóz szerepkörét. Fölkészültségére vall, hogy ellenpont-tanulmányait például ugyanannál a berlini mesternél folytatta, akinél Glinka és Anton Rubinstein tanult. Az is eldönthetetlen: hogyan és mennyire hatott egymásra a két Schumann és a szinte családtagnak tekintett Brahms kompozíciós világa. Vajon csupán Clara Schumann játéka volt az, ami lenyűgözte a két férfit, vagy zenei ötletei is megtermékenyítőleg hatottak az ő szerzeményeikre? Mindez annál is inkább eldönthetetlen, mert g-moll Szonátáját Clara Schumann karácsonyi ajándékul szánta férjének, és meglepetésként zenei utalásokat rejtett el benne Schumann korábbi karácsonyi ajándékára, a Bölcsődalra. 1841 karácsonyán csak az Allegro és a Scherzo rejtőzött még Schumannék karácsonyfája alatt, hisz a koncertzongoristaként igen elfoglalt Clarának csak később akadt ideje, hogy elkészítse a szonáta további két tételét. Yoshiko Iwai muzsikál.

Clara Schumann g-moll szonátája után az 1839-ben, Párizsban komponált Három románc második, Andante darabja hangzik föl.