A vasárnap muzsikusa

A következő, elragadó romantikus zenemű hallatán bízvást azt hihetnénk, hogy Chopin egy eddig lappangó koncertje került napvilágra. Sodró szenvedély, szláv túlfűtöttség és ragyogó zenekari kolorit – mindezek csakugyan a lengyel romantikus mesterre vallanak. Csakhogy ez a fisz-moll versenymű az orosz Alekszandr Szkrjabin méltatlanul ritkán hallható, 20-as opusszámú remeklése. Az 1872 és 1915 között élt Szkrjabin zenéjére csakugyan Chopin gyakorolta a legnagyobb hatást. Példaképéhez hasonlóan ő is a zongorát tekintette legfőbb kifejezőeszközének. Erre szolgáltatnak bizonyosságot szóló zongoradarabjai, de – Chopinnel ellentétben – ő szimfóniákat is alkotott. A hamarosan fölhangzó, csodálatos versenymű a zongorás és a zenekari gondolkodás remek ötvözete – ez utóbbi tekintetben talán még fölül is múlja a lengyel példaképet. Felvételünk szólistája, Vladimir Ashkenazy joggal nevezhető Szkrjabin-specialistának. A Londoni Filharmonikusok élén Lorin Maazel.

Ha az imént elhangzott fisz-moll zongoraverseny kapcsán Chopint emlegettük, Szkrjabin következő kompozíciója éppannyi joggal vet föl párhuzamokat Liszt Ferenccel. Hisz a Prométheusz – a Tűz költeménye című szimfonikus költemény Liszt fontos tematikájához: a magányos, romantikus hős mítoszához kapcsolódik. Előadóink – Vladimir Ashkenazy és a Londoni Filharmonikusok - mellé az Ambrosian Singers kórus csatlakozik. A karmester továbbra is Lorin Maazel. A partitúra különlegessége, hogy a misztikus filozófiai kérdésekkel is sokat foglalkozó Szkrjabin a zenei skála minden egyes hangjához egy-egy színt társított, a zenei hangok tehát intenciója szerint egy-egy szín kivetülései.