A vasárnap muzsikusa

Advent harmadik vasárnapjának muzsikusa egy olyan komponista, aki kifejezetten katolikus szerzőnek mondható. Az 1824 és 1896 között élt Anton Bruckner egy felső-ausztriai egyházzenész család gyermekeként látta meg a napvilágot, és ez a tény egész életére nézve döntő hatással volt. Gyermekkorától fogva orgonált, énekelt a templomi kórusban, majd zenei tanulmányainak középpontjában is a régi egyházi szerzők legfőbb kompozíciós technikája, az ellenpont állt. Nem csupán liturgikus műveit, de a szimfonikus zenét is afféle vallásos alkotásnak tekintette. Talán emiatt is övezte számos ellentmondás: miközben rajongott Wagner muzsikájáért, ő maga a klasszikus formai elvek jegyében írta meg hatalmas szimfóniáit. Linzi orgonista működését követően 1868-tól Bécsben élt, konzervatóriumi majd akadémiai tanárként működött, korának egyik legismertebb orgonaművészeként turnézott, szerzeményeiben pedig utoljára virágoztatta föl a bécsi klasszikát. 1883-ban befejezett 7., E-dúr szimfóniája, amelyet Nikisch Artúr mutatott be Lipcsében, első ízben hozott Bruckner számára valódi sikert. Kezdőtételét, amely Wagner halála okán idézeteket hoz a Niebelung-tetralógiából, most Georg Tintner vezényli a Skót Királyi Szimfonikusok élén.

Bruckner szimfonikus életművének bemutatását az 1877-ben, hosszas kompozíciós munka után befejezett, ám csak 1894-ben bemutatott 5., B-dúr szimfónia idilli szépségű Adagiójával folytatjuk. A Skót Királyi Szimfonikusok élén továbbra is Georg Tintner.

Anton Brucknertől mára 2., e-moll miséjének Gloria és Credo tételével búcsúzunk. A berlini Szent Hedvig Székesegyház Énekkarát és a Berlini Filharmonikusokat Karl Forster vezényli. Minthogy a mise liturgikus használatra íródott, a partitúra nem tartalmazza a Gloria kezdőszavait, amelyeket a miséző pap intonált.