Új komolyzenei válogatásunk, a Zenepavilon nem volna méltó nevéhez, ha ezen a péntek délutáni órán ne töltené meg az étert és az Önök otthonát élvonalbeli szerzőktől származó, kifinomult és megejtő zeneművekkel a legelső előadók fölvételeiről. Mai összeállításunkat a kellemes meglepetések félórájának is nevezhetnénk. S hogy miért? Mai két komponistánk nevének hallatán elsőként nem a megidézendő szerzők ötlenek föl emlékezetünkben. Holott mai válogatásunkban Haydn és Mozart muzsikája kínál Önöknek zenei fölüdülést, délutáni csemegét. Csakhogy nem Franz Joseph Haydn és Wolfgang Amadeus Mozart szerzeményei. S ha ennyit elárultunk, immár minden bizonnyal Önök is tudják, hogy a testvérbátyja árnyékában némiképp háttérbe szorult Michael Haydnt és a fia zsenialitásától ugyancsak beárnyékolt Leopold Mozartot idézzük meg a következőkben. Ők ketten nem csupán pályatársak, de közeli kollégák is voltak a salzburgi zenekarban. Egyúttal a korabeli, elegáns szórakoztatózene kiváló művelői, mint arról Maurice André fölvételei hamarosan meggyőzhetnek bennünket. Elsőként Michael Haydn 2., D-dúr trombitaversenyét játssza a Liszt Ferenc Kamarazenekarral, Sándor Frigyes vezényletével.
Pompa, méltóság, emelkedettség és fény – íme a XVIII. századi trombitaversenyek világa, amely egyszerre merít a zenekari divertimentók és a pompázatos, ünnepi toronyzenék eszköztárából. Michael Haydn trombitaversenye után most Leopold Mozart Trombitaversenyét halljuk ugyancsak D-dúrban. Maurice André kíséretében Jean-Francois Paillard Kamarazenekara.
