Különös eljátszani a gondolattal, hányféle tényező alakítja a művészetek – köztük a zene – történetét. Ha például Nagy Frigyes porosz király történetesen nem fuvolán, hanem brácsán, csellón vagy klarinéton játszik, egészen biztosan másként alakult volna a fuvolaversenyek és –szonáták aránya a XVIII. század zenéjében. A hamarosan fölhangzó, csinos és mutatós zenemű sem született volna meg, ha szerzője, az 1775-ben Rouenban született Francois-Adrian Boieldieu nem lát fizetőképes keresletet az efféle látványos szerzeményekre az 1800 körüli Párizsban. Komponistánk – fiatal kora ellenére - ekkor már számos vígopera sikerszerzője. Hogy azonban a párizsi akadémia tanára lehessen, ehhez egy időre búcsút kellett intenie szülőhazájának, és a szentpétervári cári udvar szolgálatába kellett állítania tehetségét. A megbecsülést végül nem maradt el: a francia Mozartként is emlegetett Boieldieu a Becsületrend Lovagjaként távozott az élők sorából, 1834-ben. Zenepavilonunkat ma C-dúr Hárfaversenyének hangjai töltik meg. A szólista Jutta Zoff, a drezdai Staatskapelle élén Siegfried Kurz.
