Zenei kincsestár

Köszöntjük a Zenei Kincsestár kedves hallgatóit! Ki méltó a zenetörténetben, hogy iskolateremtő művésznek nevezzük? Nos, ehhez nem elég a páratlan zenei tehetség, a romantikus komponista-lét. Szisztematikus, tudatos formaművészetre van szükség – és kitartó, szorgalmas gyűjtő-elemző munkára. Johann Sebastian Bach személye éppen megfelel ezen kívánalmaknak. Hangyaszorgalommal dolgozta föl korának valamennyi, kezébe került érdemlegesebb művét, és saját kompozícióit is rendre új meg új esztétikai, műfaji elvárások próbájának vetette alá átdolgozásaiban. Családi fészke a következő két nemzedékben valósággal muzsikusok tucatját bocsátotta szárnyra, amiben nem csak a zenész tálentum örökletes voltának bizonyítékát, de a fáradhatatlan munka protestáns etoszának példáját is fölfedezhetjük. Bach egyházzenéjét egyébként is szokás tanítói, prédikátori, pedagógiai indíttatásúnak nevezni. A zenei ismeretek átadásában azonban ugyancsak elhivatottnak mutatkozik. Ezt bizonyítja a korálelőjátékait egybefoglaló Orgelbüchlein éppúgy, mint az a Klavierbüchlein, csembalósok könyvecskéje, amelynek darabjaiból ma válogatunk. A miniatűr remekművek füzérét Bach a szívének legkedvesebb Bach-fiú, Wilhelm Friedemann kilencedik születésnapjára állította össze 1720 januárjában. A fiúcska igen ügyes csembalójátékos lehetett, hisz megkedvelte a preludiumok és prelambulumok gyűjteményét, amit az bizonyít, hogy felnőttkoráig őrizte a könyvecskét, és csak ekkor ajándékozta el egyik unokaöccsének, Georg Michaelnek, aki méltóvá vált az ajándékra, hisz utóbb a „Zongorás Bach” becenevet nyerte el a zenetörténetben. A Zongorás könyvecske aztán 1932-ig ismeretlen tulajdonosoknál bujkált. Előkerülése rávilágít Bach pedagógiájára: kisfia számára igyekezett összefoglalni mind a saját, mint a kortárs komponisták technikáit, ahol kellett, az átdolgozás és a variációk fortélyait is szemléltetve. Szerzeményei ezért lesznek ismerősek a nagy gyűjtemények, mint a Wohltemperierte Clavier, a triószonáták vagy az orgonaművek barátai számára. Christopher Rousset egy bámulatosan zengő hangú, 1632-ben épített csembalón szólaltatja meg a darabokat. Az antwerpeni csembalókészítő, Johannes Ruckers hangszereit olyan nagy becsben tartották, hogy korabeli festményeken is felbukkannak, mint a legmagasabb zenei minőség emblémái. Most tehát valóságos akusztikus csemege részesei leszünk: Christopher Rousset a 846-os műjegyzék-számmal kezdődő prelúdiumsorozatot szólaltatja meg egy 370 éves Ruckers-csembalón.

Hallgassuk meg most Bach Zongoristakönyvecskéjének, a Klavierbüchleinnek 772-es sorszámmal induló preambulum-sorát. Christopher Rousset csembalózik.