Zenei kincsestár

1. A szerkesztő olykor elérzékenyül. A zene kincsei közt dúskáltában, hogy a legjavát ossza meg Önökkel, olykor akkora csodákra bukkan, amilyet maga sem várt a Kincsestárba lépve. Marton Árpád kollégánk ma ezzel a megindult örömmel ajánlja az Önök figyelmükbe a következő félóra muzsikáit. Engedtessék meg némi magyarázat. Adott egy műfaj iránti rajongás az egyik oldalon, a másik oldalon pedig egy művészóriás lelkes tisztelete, akit a szerkesztőnek személyesen is megadatott üdvözölnie, amikor legutóbb Magyarországon járt. Ki hitte volna, hogy a két vonzalom egy nap összetalálkozik, miközben a szerkesztő régi, restaurált felvételek között kutakodik? A hivatkozott szenvedély a régizene és a barokk muzsika szeretete. A nevezett művész pedig a XX. század utolsó halhatatlan operadívája, a katalán Montserrat Caballé. Ismerjük a művésznő csodálatos Puccini- és Verdi-felvételeit, hallottuk tőle a verizmus és a késő romantika összes nagy szerepét, sőt Barcelona-dalát is hallottuk, és tapsoltunk zarzuela-előadásainak. Ám hogy egy nap barokk áriákkal csal könnyeket a szemünkbe, nem hittük. A régizene iránti felfokozott érdeklődés, ennek a csodálatosan gazdag világnak újrafelfedezése az utóbbi negyedszázad vonzalma. Messze későbbi annál az időnél, amikor Caballé művésznő alakította ki világhírű repertoárját. És olyan specialisták felvételein vált széles körben ismertté, akik külön erre a stílusra iskolázták magukat: Bartoli, Kwella, Kirkby hangján. „Aztán jöttek ezek a fiatalok, és korhű koloratúráikkal visszaröpítettek Vivaldi és kortársai idejébe” – mondjuk szívesen. A szerkesztő most elnézést kér, és azt mondja: „Aztán jön – Montserrat Caballé…” Jön, az ő évtizedes felvételeivel, amelyeken barokkot énekel. Mit sem tudva a régizene akadémiai kutatásának eredményeiről, csupán egy zongorával! Hisz a felvételek idejében alig töredéke ismert a barokk repertoárnak, az énekesnők pedig nemigen bajlódnak a nyakatekert barokk díszítések kotta szerinti megszólaltatásával. Jön tehát Montserrat Caballé, minden idők egyik legnagyobb operadívája, és bebizonyítja: nem a stílus a fontos, hanem: szívvel énekelni. A szerkesztő üzenetét tolmácsolva kívánunk Önöknek megrendült időtöltést Montserrat Caballé és Miguel Zanetti barokk estjéhez! Elsőként Vivaldi "Vieni, vieni o mio diletto" kezdetű áriáját halljuk az Ottone in villa című operából.

2-4. Vivaldival maradunk még három ária erejéig. Következik a "Chiare onde" (kijáre onde) az Ercole sul termodontéból, a "Sposa don disprezzata" a Bajazetből és a népszerű "Agitata da due venti" (ádzsitátá) a Griseldából – talán ez utóbbi a leginkább bámulatba ejtő Montserrat Caballétól…

5. Lotti Pur dicesti (pur dicseszti) című áriája következik: Szépséges ajak!

6. A Mozart-kortárs Paisiellóval a barokkból a bécsi klasszika felé vesszük az irányt. Nel cor piú non mi sento - azaz: Nem érzem többé szívemben azt a vágyat…

7. A szeretetreméltó Montserrat Caballé egy szeretetreméltó Pergolesi-áriával búcsúzik barokk estjének végén, amely az újabb kutatások szerint voltaképpen egy Parisotti nevezetű komponistától ered. Se tu m'ami – azaz: Kedves pásztor, ha szeretsz…