Jávor Béla olvassa fel írását
Jávor Béla: Népszavazás?
Van Budapesten egy fiatal plébános, aki heti-havi rendszerességgel megszólal, blogot ír, sőt videón is népszerűsíti gondolatait, amelyekkel már mérhető, elsősorban fiatal tábora van, ahogy ma nevezik, ő egy influenszer. Állásfoglalásai sajátosak, noha a keresztény hit tanításait interpretálják, de szinte minden esetben a mondandó politikailag is kiélezett, s a célpont nem egyszer a kormány politikája. Nincs ebben semmi rossz, hiszen nincs olyan kormány, amely ne követne el hibákat és nincs jobb, ha erre az egyház hivatott tagja figyelmezteti.
Így volt ez legutóbb is, amikor is két társadalmi jelenséget vetett össze a plébános úr, a fiatalok kiégettségét, depressziós mivoltát és a kormány népszavazási kezdeményezését a kiskorúak elleni szexuális befolyás kizárásáról. Önmagában meglepő dolog két negatív társadalmi jelenség összevetése, súlyozása, melyik a rosszabb, de az atya egyértelműen a meleglobbi ténykedését tekinti enyhébbnek, idézem:
„Már a tizenévesek körében is nagy számban van jelen a depresszió, a szorongás és a különböző függőségek. Mi meg a nemátalakító műtétekkel vagyunk elfoglalva… mintha nem lenne baj, ha felvágják ereiket, csak a születési nemükben haljanak meg”.
Sajátságos az atya felütése, mintha súlyozni akarná bárki is – rajta kívül – e negatív társadalmi jelenségeket, mintha azt gondolná, hogy a nagyobb baj elnémíthatja a kicsit, mintha nem lehetne népszavazást tartani a genderlobbi egyre virulensebb beavatkozásáról ifjúságunk védelmében, csak azután, ha már ez az ifjúság nem lesz depressziós? S mi van akkor, ha ez a tényszerűen jelenlévő depresszió egyik oka éppen az, hogy reggeltől estig belénk erőltetik ezt az LMBTQ témát. Mintha nem lenne elég súlyos veszély a Teremtő által adott két nem létezésének felülvizsgálata, mintha ténylegesen nem lenne elég súlyos ok egy népszavazásra ifjúságunk megóvása ettől az LMBTQ katyvasztól. Mintha nem lenne semmisem fontosabb, mint gyermekeink, unokáink józan erkölcsének és természetes gondolkodásának megvédése.
Az atya cikkében hosszan sorolja, manapság mennyire rosszul neveljük gyermekeinket, amely tény és minden erre vonatkozó elemzésével egyetértek, de amikor mindezt összeveti a népszavazásra bocsátott kérdésekkel és az utóbbiakat bagatellizálja az előbbiek rovására, akkor kiderül, hogy az atya relativizálja a gyermekeinket érő szexuális befolyásolás abúzusait, de nevelésünk egyre nyilvánvalóbb csődjét is, amit mi okozunk magunknak, de a népszavazás egy kívülről jött támadást van hivatott kivédeni, egy olyan támadást, amelynek súlya – ha már elkezdtünk súlyozni – sokkal méretesebb, hiszen gondoljon bele az atya, depressziós lányomon még tudok segíteni, de egy fiúvá átoperált lűnyomon már semmiféle segítség nincsen.
A plébános úr blogja így szól: vagy-vagy? Vagy népszavazást tartunk a kiskorúak szexuális befolyásolásának a szülő kezéből történő kivételéről, miközben az érintett kiskorúak jó része depressziós, szorongó, deformált lelkivilágú, akikből persze szülői közreműködéssel lehet egészséges felnőtt. Ez az atya szerint téves út, s akkor mi a helyes? Nemet mondani nemzeti konzultációra, népszavazásra, kiskorúak nemátalakító műtéteinek kérdésére, elsődlegesen a lelki betegségekkel foglalkozni, s ha ezeket megoldottuk,ha egészséges lelkületű lesz fiatalságunk, akkor foglalkozni nemátalakító műtétekkel Addig majd egyre nagyobb számban lesznek fiúkból lányok s lányokból fiúk, s jönnek rá majd pár év múlva, hogy én nem ilyen lovat akartam, de akkor már nem lesz számukra visszaút. S akkor fognak majd igazán depressziósok lenni, s az atya megint írhat majd egy cikket megállapítván milyen sok a depressziós gyerek társadalmunkban és ez a mi hibánk felnőtteké.
S valóban ez a mi hibánk atya, az enyém is, de ha vagy-vagyban gondolkodik, akkor főként az öné! A két jelenség nem egymást kizáró, mindkét baj ellen kell harcolnunk, nem vagy-vagy hanem is-is. mindkettő ellen fellépve. Csak egyet felejt el, a depressziót nem lehet népszavazással betiltani, a genderlobbi elterjedését talán igen. Ön fiatal ember, gondoljon vissza majd 30 év múlva szavaimra, addigra már talán látszódni fog, mi most a fontos.
És addig is olvassa esténként a Jelenések könyvét!
