1. Edvard Griegnek, az –egyébként skót származású- norvég zeneszerzőnek vonós kamaraműveiből játszik ma a kiváló Orpheus Kamarazenekar. Grieg elsősorban Peer Gynt-kísérőzenéjének örökzöld melódiáiról ismert, de remek szólódarabokat és versenyműveket is komponált zongorára és nagyzenekarra. Írt dalokat –feldolgozva a norvég falvak évszázados hagyományait-, de legkedvesebb műfaja a vonószene volt. Komor, ködös hangulat lebeg a Szívsebek című Elégikus Melódiából: a fjordok világa ez, ahol az alacsony látóhatáron tengeri balladák alakjainak kivehetetlen, baljós kontúrjai derengenek föl. És Strindberg világa is: mintha a mű gyötrelmes, csüggetegen lehalkuló vágyakozásának felszíne mögött már a másik skandináv zseni műveinek lelki feszültsége készülne a felszínre törni. ----- 2. A kor –az 1880-as évek- jellemzői: a nemzeti érdeklődés és a romantikus szenvedélyesség egyaránt érzékelhető Grieg életművében. Hogy nem vált belőle a legnagyobb romantikusok egyike, az talán semmi egyéb, mint klimatikus tényezők eredménye: Az utolsó tavasz című szerzeménye jól példázza, hogyan édesül meg valahogyan a fájdalom is az északiak familiáris légkörének meghitt, barátságos fénytöréseiben. Grieg második elégikus melódiáját játssza az Orpheus Kamarazenekar. ----- 3-6. 1884-ben a skandináv dráma atyjának, Ludvig Holbergnek bicentenáriumát ünnepelték a norvégok. Grieg- mint színházi ember, ebből az alaklomból komponálta öt tételes művét: Szvit Holberg idejéből. Holberg ideje a barokk aranykora, és Grieg –akinek szvitjéből négy tételt hallgatunk meg- formailag legalábbis követte a 18. Századi táncszvitek rendjét. Ám zenéje egyszersmind nagyon is modern –már a romantikán is túlmutató. Zaklatott preludiuma imitáltan utal ugyan a concerto grossók szenvedélyesen ereszkedő meneteire, de szerkesztése egyáltalán nem követi szolgaian az előzményeket. A Sarabande alkalmaz ugyan egy barokk műben is elképzelhető melodikus ívet, de a régiek számára kötelező kíséret, continuo hiányában a téma kifejtése csapongóbb, mint a nagy példaképeknél szokásos. Gavottja –bár talán ez a harmadik tétel idézi leginkább a régiek műveit- a maga ellenpontos szerkezetével senkit sem csábítana táncra, inkább imitált barokk színpadiasság érzetét kelti. A negyedik tétel ária-témájának kifejtése pedig tagadhatatlanul a későromantika érzelmességének jegyeit villantja fel. Négy tétel következik Edvard Grieg Holberg-szvitjéből. Az Orpheus Kamarazenekar játszik.
