Francis Poulenc: Versenymű
orgonára, vonószenekarra és üstdobra
Monumentalitása miatt az orgona Európa zenetörténetének utolsó öt évszázada folyamán elsősorban a szent zene eszközeként volt használatos. Ennek csak részben voltak esztétikai okai: a hangszerek királynője leginkább a katedrálisokban volt felépíthető, itt állt rendelkezésre megfelelő térhangzás, és a szükséges anyagiak is a hatalmas istentiszteleti építkezések lázában voltak előteremthetőek. A XIX. századi polgári romantika azonban a fővárosok fényes koncerttermeinek pompáját és zenei komfortját emelendő sem fukarkodott az addigiaknál is hatalmasabb hangszerek építtetésével. Az orgona így kikerült a templomtérből, és –sajátságos módon tükrözve a világi zenetörténet fejlődésvonalát- lemondott a szakrális hatásról, szimfonikus hangszerként is bemutatkozott. Igaz, a régiek: Handel, Vivaldi vagy Mozart –jobb híján a templomtérben előadott- orgonás kamaraművei sem mind mondhatóak vallásos eredetűnek. A francia Francis Poulenc 1938-ban szerzett versenyműve –őrizve ugyan még valamit a widori, boelmanni későromantika szimfonikus orgonakompozíciós törekvéseiből- címében is érzékelteti: a hatalmas hangszer bizony csak egyike a zenekari hatás akusztikus eszközeinek. G-moll versenymű orgonára, vonóskarra és üstdobra. A bevezetésben mintha egy Bach-toccata kezdőakkordjait hallanánk. Ám a téma barokk fejlődését hamar megtöri az üstdob majd kisvártatva a vonóskar belépése: impresszionista és expresszív szimfonikus tónusokkal éppúgy találkozunk a továbbiakban, mint a romantikus versenyműirodalom hatásaival. Az orgona csupán bizonyos, kulminatív csúcspontokon lép előtérbe – a bevezető hangzatokkal összevetve ez a tény mintha azt a jellegzetesen huszadik századi tényt érzékeltetné, hogy a komponista lemond a bachi metafizikus teljesség kereséséről, és egy darabjaiban létező világ szegmenseit rendezi újfajta harmóniába, olyan különleges hangzásokhoz juttatva hallgatóját, mint a zárótételben, amelyet hegedűszólóra és az orgona kamarahangszerként való szerepeltetésére épít.
Francis Poulenc orgonára, vonóskarra és üstdobra komponált g-moll versenyművét Simon Preston és az André Previn vezényelte Londoni Szimfonikusok adják elő. ----- 1. Andante-Allegro giocoso -----
2. Andante moderato -----
3. Tempo allegro, molto agitato -----
4. Trés calme, Lente -----
5. Tempo de l’Allegro initial -----
6. Tempo introduction, Largo
