Zenei kincsestár

1-5. A német származású Handel egy tanulmányútnak is tekinthető itáliai diadalutat követően szegődik az angol uralkodó szolgálatába. Albion pompakedvelő arisztokráciája és nagypolgársága ekkoriban éppen a gyönyörködtető olasz muzsika igézetében él: Corelli és Geminiani concerto grosso-i teszik még káprázatosabbá a fényűző paloták, kastélykertek ünnepeit csakúgy, mint a nagyszabású lakomákat és báli éjeket. Handel azonban, aki sohasem szerénykedett rálépni a siker mások által kijelölt útjaira, saját olasz stílű concerto grossoival hamarosan a társasági slágerlisták élére tör. Nem egy dallama ismerősen cseng annak, aki megfordult már Handel operaházában vagy oratóriumainak előadásain, sőt mi tagadás: némely kecses tétele bizonyosan más szerző itt-ott felszippantott melódiájából ered. De hogy éppen Handel művében maradtak az utókorra, az a feldolgozó tehetségét bizonyítja. Handel egyébként, akit a szó szociológiai értelmében bízvást tekinthetünk a zeneirodalom első nagyiparosának, bele is keveredett néhanapján egy-egy szerzőségi vircsaftba. A ma felcsendülő két concerto grossója például magának a szerzőnek szíves tudomása nélkül jelent meg nyomtatásban és vált bestsellerré az új szórakoztató muzsikára éhes zenebarátok körében 1734-ben, Londonban. Különös ínyencségük, hogy fafúvós szólamaik szinte versenyművi feladatok elé állítják a muzsikust. Az opus 3. Sorozat 2., B-dúr darabját most a Linde Consort adja elő, Hans-Martin Linde vezetésével. A tételek: Vivace, Largo, Allegro, Menüett, Gavott.
Majd pedig a 4., F-dúr concerto grossot. A tételek: Largo-Allegro, Andante, Allegro, Menüett.