1. Liszt Ferenc egy írásában mikrokozmikus hatásúnak, minden más zenei műfajnál kifejezőbb zenei eszköznek nevezte a zongorajátékot. Igaz, a Berliozon, Paganinin és Chopin szerzeményein érlelődött komponista minden idők legnagyobb zongoravirtuóza is volt. Az 1837-ből származó kijelentést most Liszt 1856-ban született, két zongorára komponált Patetikus koncertjével igazoljuk a Zenei Kincsestár hallgatói számára. Liszt, két hatalmas romantikus zongoraverseny szerzője ezúttal lemond a zenekari kíséretről, hogy csupán a billentyűs hangszer segítségével fejtsen ki monumentális hatást, szólaltasson meg a nagyzenekarival egyenértékű, drámai koloritot. A zongora egyedülállóan expresszív lehetőségei ebben a háromtételes versenyműnek is megfeleltethető darabban különleges akusztikus hatásokat érnek el, ugyanis a két hangszer időről időre egymásba áthullámzó szólama szinte áttöri a hangi realitások fizikai korlátait. Liszt Patetikus versenyművét Martha Argerich és Nelson Freire játssza.
-----
2. A Patetikus koncert után most hallgassuk meg Liszt 1851-ből való, szinte eljátszhatatlan nehézségű sorozatának, a Transzcendentális Etüdöknek VII. darabját: Eroica. A romantika szenvedélyes, túlfűtött remekművét Jorge Boletn adja elő.
