1-4. Újabb kincsek Vivaldi kimeríthetetlen tengeréből: a „vörös pap” csellóconcertóit követően megérkeztünk a hat csellószonáta bámulatos világába. Ha csellóversenyeiben Vivaldi a szólószerepben csak nemrég bemutatkozott hangszer virtuozitását, a szonátákban emberi hangjának személyességét bizonyítja fényesen. A darabokról a Mercure France egy 1740-beli lapszáma ad először hírt egy hirdetés alakjában, amely a művek nyomtatott kiadását kínálja megvételre a párizsi Rue St Honorén egy királyi engedéllyel működő könyvmetsző műhelyben. A szerzemények jó néhány évvel korábbról eredeztethetők, és noha formájukat tekintve megmaradnak az asztali muzsika, a sonata da chiesa lassú-gyors-lassú-gyors tételrendjénél, a szólóhangszer kezelése illetve a continuóhangszerekkel való kontrasztja olyan bravúros, hogy Pierre Fournier csellóversennyé is meghangszerelte őket. Mai előadóink: Christophe Coin cselló- és Christopher Hogwood csembalóművész; a kíséretet Ageet Zweistra alkotja csellójával; Eugéne Ferré barokk gitárjával; Tom Finucane pedig barokk lantjával. Következzék a 49-es jegyzékszámú, 1., B-dúr szonáta.
5-8. A 4. szonáta ugyancsak B-dúrban íródott, műjegyzékszáma: 45.
LEKONF: A Zenei Kincsestárban Marton Árpád válogatott Vivaldi csellószonátáiból. Közreműködött Christophe Coin; Christopher Hogwood; Ageet Zweistra; Eugéne Ferré és Tom Finucane.
