1-4. A Zenei Kincsestárban ma Vladimir Ashkenazy játssza Chopin mazurkáit. A lengyelek népi tánczenéjeként ismert mazurka voltaképpen többféle lengyel táncforma emlékét őrzi. Valamennyi páratlan ütemű azonban, és a hangsúly második illetve harmadik tagjukra esik, sajátos lüktetést kölcsönözve a zenének. A mazurka Chopin előtt is elterjedt a nyugati műzenében, de amikor Chopin 1830-ban Párizsba érkezett, aligha ismerte föl az utánzatokban szülőföldjének muzsikáját. Ő maga ugyanis – hangozzék is ez bármilyen meglepően – csakugyan a lengyel parasztoktól gyűjtötte saját forrásanyagát. Miután szüleivel Varsó közelébe költöztek, vakációit Chopin Mazowsze vidékén töltötte. Találkozása a népzenével tudatos gyűjtőmunkának is nevezhető: rendületlenül járta a falvakat, és megpróbálta szóra bírni az öregeket. Ez a hallatlan kincs vele volt, amikor a párizsi szalonok számára megkomponálta hatvannál is több mazurkáját, és noha a motívumok teljesen eredeti dallamokká formálódtak a zseni keze alatt, melankóliájuk a forradalmian újszerű harmóniák öltözetében is a lengyel nép lelkét juttatja szóhoz. Chopin idejében az sem ment ritkaságszámba, hogy a mazurkákat népdalként énekelték: a kor híres mezzoszopránja, Pauline Viardot maga is repertoárján tartotta őket. Következzék az opus 17-es szám alá sorolt négy mazurka B-dúrban, e-mollban, Asz-dúrban és a-mollban. Vladimir Ashkenazy zongorázik.
5-8. Következik az opus 33-as mazurka-ciklus négy darabja: a gisz-moll, D-dúr, C-dúr és h-mollmazurka.
9-11. Befejezésül három, opusszám alá nem sorolt mazurka következik Vladimir Ashkenazy előadásában: a B-dúr és G-dúr mazurkát Chopin 1826-ban, az Asz-dúr darabot 1834-ben komponálta.
LEKONF: A Zenei Kincsestárban Vladimir Ashkenazy zongorázott Chopin mazurkáiból. A műsort Marton Árpád szerkesztette.
