Zenei kincsestár

1. Szvjatoszlav Richter kalauzolásával ma végleg búcsút intünk Bach nagyszabású billentyűs demonstráció-gyűjteményének, a Wohltemperiertes Klaviernak. A billentyűs irodalom két kötetre rúgó bibliájában Bach a kvintkör valamennyi hangnemének teljes egyenjogúságát demonstrálja a polifonikus gondolkodás és játék bámulatos bravúrjával – mindjárt kétszer sorra véve a 24 lehetséges hangnemet. A második kötet H-dúr prelúdiuma egy napsütötte reggeli vágta üdeségével hívja ki a fúgát, amely – pszichikai és esztétikai ellenpontként – himnikusan emelkedik a derűs fenség magaslataira.

2. A h-moll prelúdium könnyedsége egy dalegyüttes kedélyét idézi emlékezetünkbe. Bach azonban ezúttal sem feledkezik meg alapvető szándékáról: a lehetőségek és kontrasztok szemléltetéséről. A rövidke fúga a polifonikus szerkesztés és a párhuzamos gondolkodás valóságos sasfészkét emeli a második kötet végén.

3-9. A Wohltemperiertes Klavier keletkezését körülölelő zenei háttér érzékeltetésére most hallgassuk meg Bach egy másik, ugyancsak zenepedagógiai célzattal megjelentetett példatárának 1727-es keletű darabját, a 827-es jegyzékszámú, 3., a-moll partitát. Bach itt – elsősorban Kuhnau nyomán – a barokk billentyűsszvitek miniatűr stílusremekekből gyöngysort fonó, aprólékos rafinériáival példálózik nem kis sikerrel: az opus 1 alatt kiadott partiták hamar a csembalisták oktatásának nélkülözhetetlen példatárává váltak. Gustav Leonhardt játszik.


LEKONF: A Zenei Kincsestárban Szvjatoszlav Richter játszott Bach Das Wohltemperierte Klavier-jából, majd a 3., a-moll partitát hallottuk Gustav Leonhardt előadásában. A műsort Marton Árpád szerkesztette.