Zenei kincsestár

1-3. Ha létezik zenei lenyomata az egyes korok és társadalmak főbb történelmi jellemzőinek, a XVIII. század francia muzsikája mindenképp ilyenek mondható. Mintha megállt volna az idő: az ancient régime gondosan konzervált világa majd fél évszázadig ápol egy Európa többi részén immár túllépett zenei kifejezésmódot, a barokk muzsikáját. Míg szerte Európában a klasszika és a szentimentalizmus bontogatja szárnyait, Párizsban, akár egy üvegházban, a régebbi világ dísznövényei tenyésznek olykor különc, de mindenképp különös zenei virágokat bontogatva. Rameau és Lully öröksége egyfajta mesterségesen életben tartott zenei múzeum szalonjaiban él tovább, amelyeket Fragonard, Watteau és Poussin zsánerképeivel agyonzsúfolt falak oltalmaznak a külvilág zajától – a forradalmi fertővel együtt a friss levegőt is elfogva a gondtalanul kamarazenélő arisztokrácia elől. A hinta száll, de a festmények ernyedten enyelgő mosolyaiban egy egész korszak kétértelműsége tükröződik. Épp így a muzsikában. Reinhard Goebel és a Musica Antiqua Köln elsőként Pierre-Gabriel Buffardin kecses e-moll fuvolaconcertóját mutatják be.

4-6. Joseph Bodin de Boismortier érzékeny D-dúr concertója következik most az elsőhegedű és a cselló némileg Vivaldit idéző, arányos és szép párbeszédeivel.

7-9. Végül egy Rameau korából életben tartott francia zenei hagyomány, a pantomimszerű komikus concerto példája következik Michele Corrette műhelyéből. A virtuóz hegedűvariációk tematikus alapját parodisztikus táncok és francia népdalok alkotják.

LEKONF: Az ancient régime muzsikája. A Zenei Kincsestárban a Reinhard Goebel vezette Musica Antiqua Köln játszott Buffardin, Boismortier és Corrette szerzeményeiből. Műsorunkat Marton Árpád szerkesztette.