Stephen Hough Liszt-ciklusában ma este előbb két spanyol élmények nyomán keletkezett virtuóz zongoradarab hangzik föl. A Velence és Nápoly című, 1840-ben keletkezett füzetet Liszt 1859-ben újból munka alá vette. A harmadik, Tarantella című briliáns etűdnek csupán ürügyként szolgál a fürge délolasz tánc: Liszt fergeteges zenei parádét visz végbe az ismeretlen kollégától kölcsönzött téma nyomában. Kevesen tudják, de Liszt többször is feldolgozott spanyol alapanyagot. Az ifjúkori Rondo Fantastique-ot követően, magyar rapszódiáival párhuzamosan, 1863 körül komponálta Spanyol rapszódiáját, amelynek aragóniai témái hasonlóan bámulatos utat járnak be, mint a magyar párdarabok verbunkos dallamai. Ugyancsak déli emlékekhez fűződik válogatásunk befejező darabja, az 1887-ben, Vincenzo Bellini emlékére komponált Meghallgatás. Ismerve azt a hatást, amelyet Bellini áriái Chopin noktürnjeire gyakoroltak, nem meglepő, hogy az elégikus mű e költői világgal rokon.
