A Zenei Kincsestárban ma II. József császárvárosába látogatunk a világhírű magyar koloratúrszoprán, Laki Krisztina és Kósa Gábor zongoraművész jóvoltából. Bármily ismert is a XVIII. és a XIX. század fordulójának, a bécsi klasszikának zenei világa, a kézirattárak tartogatnak azért meglepetéseket. Ilyen, jóformán ismeretlen forrásokból merített a két magyar művész, amikor lemezre vették Antonio Salieri dalait. Mozart korának ünnepelt operaszerzője, aki udvari karmesterként is előnyösebb helyzetet vívott ki magának zseniális vetélytársánál, a kor szokásának megfelelően énekmesterként is szolgálatára állt az udvari opera művészeinek. Zeneszerzői tekintélyét pedig olyan növendékek bizonyítják, mint Beethoven, Hummel, Schubert, Liszt és Czerny. Közel hetven dala mégsem vált ismertté szélesebb körben. Ezek a zeneleckék vagy szűk körű zeneestélyek alkalmából született apróságok olyan színpompásak, mint maga a bécsi zeneélet: olasz canzonetták, németes Liedek, francia románcok és voltaképpeni operaáriák is találhatók közöttük. Laki Krisztina ma az alábbi Salieri-daloket adja elő: Szép ajkak; Legyetek újra derűsek; Kedvesem, tiéd vagyok; Árnyas ligetek; Jövendőbelimnek; Mily könnyű a szívem; Megelégedettség; Májusi dal; Óda; és Efelia cavatinája a Trofonio barlangja című operából. A fortepianónál Kósa Gábor.
