1-2. A Zenei Kincsestárban két kései Haydn-szonáta szólal meg ma este azon a módon, amint keletkezésük idején, az 1790-es esztendők elején hangozhattak: fortepianón. Haydn szonáta-felfogása ezekben a művekben a gáláns csillogástól egyfajta szeszélyes, regényes elbeszélőforma felé halad – nem kis részben Mozart hatása alatt, különösen az 50. szonátában. Mindkét mai szonáta hangneme C-dúrb. Előbb a 48., két tételes darab szólal meg: Andante con espressione és Rondó a tételei. A nyitótétel sejtelmes hatását a dúr és moll párhuzamos szerepeltetése, szembeállítása kelti.
3-5. Az 50., ugyancsak C-dúr szonáta sok hasonlóságot mutat az utolsó Mozart-szonátákkal. Az eredeti kiadás dedikációja bizonyos Bartolozzi asszonynak szól. Várakozásteli felütését a Haydn-kvartettekkel vetekedően feszes kompozíció követi, amit egyes kutatók szerint a londoni zongorák fejlettebb technikai adottságai inspiráltak. Az 50. szonáta tételei: Allegro; Adagio; Allegro molto.
