1. Mozart-legendáink sorában A varázsfuvola egyik, etalon számba menő felvételét vesszük sorra. Minthogy a Singspiel rövid prózai jelenetei nélkül a Mozart-zene karakterábrázoló ereje még erőteljesebben felszínre jut, hallgathatjuk a zenei betéteket afféle sok tételes divertimentóképpen. Hisz igazság és gonoszság, megtisztulás és ármány, báj és nemesség örök, fölemelő emberi harca zajlik a fülünk hallatára. A felvétel magyar származású karmestere, Fricsay Ferenc egyike a lemezkorszak legnagyobb Mozart-specialistáinak. 1914-ben, Fricsay Richárd katonakarmester fiaként látta meg a napvilágot Budapesten. Világraszóló pályájának állomásai: a szegedi opera és filharmónia, a Magyar Állami Operaház és a budapesti Filharmóniai Zenekar, majd a bécsi Staatsoper, a berlini Deutsche Oper, a Berlini RIAS-szimfonikusok és a müncheni operaház. Halála előtt egy évvel, 1962-ben bocsátotta közre Mozartról és Bartókról írott kötetkéjét. „Varázsfuvola-matinénkat” a karmester szavaival bocsátjuk útjára. „A valóság és az ideálok világa Mozart lelkében együtt voltak, mindkettő haladt a maga útján, soha össze nem mosódtak, soha harcba nem keveredtek. Ezzel magyarázhatjuk, hogy Mozart zenéje mindig bizonyos mértékig transzcendentális, mintha egy minden földi kötöttségtől távoli szférából szólna hozzánk, égi harmóniában.” Aligha találhatnánk a kijelentésnek jellemzőbb bizonyítékát A varázsfuvolának. A szereposztás: Sarastro - Josef Greindl; az Éj Királynője - Rita Streich; Pamina - Maria Stader; Tamino - Ernst Haefliger; Papageno - Dietrich Fischer-Dieskau; Papagena - Lisa Otto; Monostatos - Martin Vantin. A RIAS Szimfonikus Zenekart Fricsay Ferenc vezényli.
