Mozart-legendáink felidézése során rendhagyó kísérletbe fogtunk egy héttel ezelőtt: a prózai összekötőszövegek nélkül, sok tételes divertimento módján hallgattuk meg A varázsfuvola első felvonásának legfontosabb részleteit. A kísérletre Mozart zenéjének egyértelműsége adott módot: mese és transzcendentalitás, emelkedettség és derű senki másnál nem tapasztalható közvetlenséggel fejeződik ki Mozart közérthető, mégis nemes muzsikájában. Az opera egyik alapvető felvételének magyar származású karmestere, Fricsay Ferenc Mozartról és Bartókról írott kötetkéjében így fogalmaz: „A mozarti dallam már önmagában csodálatos. Karcsú és gyöngéd, arányaiban tökéletes és világos, fenyegető és félelmetes, ha arra van szükség, vagy örömet és boldogságot tükröz; apollói fényében és dionüszoszi izzásában egyszeri és megismételhetetlen. Ez a dallami gazdagság Mozarttal jött a világra, rövid élete során mind szebben virágzott, és soha nem volt annyira tökéletes, túláradóan boldog és önfeledt, mint amikor ráborult a szenvedés sötét éjszakája. Ezzel a belső beteljesüléssel párhuzamosan járt formaművészetének tökéletesedése.” A szereposztás: Sarastro - Josef Greindl; az Éj Királynője - Rita Streich; Pamina - Maria Stader; Tamino - Ernst Haefliger; Papageno - Dietrich Fischer-Dieskau; Papagena - Lisa Otto; Monostatos - Martin Vantin. A RIAS Szimfonikus Zenekart Fricsay Ferenc vezényli.
