1-4. Az arany Prága. A cseh főváros, Mozart idején a Habsburg-birodalom második városa komponistánk szemszögéből is rászolgált fényes hírnevére. A prágaiak megbecsülték a Bécsben mellőzött operaszerzőt: ünnepelték a Figaro szerzőjét, és megrendelést adtak a Don Giovannira. Közben kézről kézre adták, és mivel a cseh muzsikusok a legkeresettebbek voltak Európa-szerte, Mozart pompás koncerteket adhatott velük együtt. Mozart-legendáink sorában ma a Prágai Kamarazenekar játszik két remek szimfóniát Sir Charles Mackerras keze alatt, aki a Don Giovanni bicentenáriumi előadását is „levezényelte” az eredeti helyszínen. A 134-es Köchel-számú A-dúr szonáta afféle előjele a prágai sikereknek: az ifjú Mozart egyelőre Milánó felé tart, de a második tételben máris ott búsong a Figaro Grófnéjának bánatos témája.
5-7. Az 504-es Köchel-számú, D-dúr szimfónia csak az utókortól kapta a Prágai előnevet. 1787. januárjában azonban olyan lelkes fogadtatásban részesült a prágai operaházban rendezett Mozart-koncerten, hogy a prágaiak érdemesek a megörökítésre. A Prágai Kamarazenekar kiváló előadása méltó a régi beszámolóhoz, miszerint a csehek „nagy elánnal és tűzzel játszották” a művet, „úgyhogy a lélek fenséges magasságokba ragadtatott.”
