A vasárnap muzsikusa ma a korszakos magyar karmester, Széll György, aki legendás együttesével, a Clevelandi Zenekarral és Rudolf Serkin zongoraművésszel játszotta lemezre Johannes Brahms két zongoraversenyét. Ma az első, d-moll, 15-ös opusszámú szerzeményt hallgatjuk meg. A zongorára írott versenymű-irodalom egyik leginkább nagyszabású tételével nekilendülő, látványos mű gyökerei Brahms húszéves korára nyúlnak vissza. Ekkor fogott hozzá két zongorára szánt szonátája komponálásához. A d-moll szerzemény tragikus tónusában közrejátszott Brahms pártfogójának és barátjának, Schumann-nak rohamosan hanyatló állapota. A műből 1858-ra kikerekedett, szimfonikus távlatú zongorakoncert ezt a tragikus élményt örökíti meg, és lényegíti szinte ünnepi, hősi emlékművé. A kétzongorás szonáta második tétele helyett – amelyet Brahms a Német Requiem gyászindulójába mentett át – a komponista Schumann özvegyének, Clarának portréját alkotta meg lágy dalformában. A szimfonikus zongorakoncert látványos, színpompás rondóval zárul. Brahms magyar származású barátja, Joachim József hangszerelési tanácsokkal segítette a darab munkálatait. Lipcsei bemutatóján nem aratott sikert, ami épp a zongoraszólam újszerű, szimfonikus hangszerként való alkalmazásának tudható be.
