Jegyzet

Bucsy Levente: Zöld fül

Teperek a biciklivel a budai Krisztina körút kerékpárútján az Erzsébet híd felé. Napelemes sebességmérő az út mentén, még most is szép zöld fák, bokrok, beszűrődő napfény mindenfelé a tabáni szakaszon. A Főkert hangyaszorgalmú munkatársai teszik a dolgukat, hol korhadó ágaktól szabadítják meg a beteg növényzetet, hol apró, berregő gépekkel gyérítik a gazdag történelmi és színes kulturális múltú egykori szerb városrész helyén a hatvanas évektől legendássá vált, burjánzó tabáni lankákat.

Örülhetek és örülök is, hogy látom ezt a munkát a város közepén, hisz helyére tudom rakni magamban a város rendben tartását. Kifejezetten arra gondolok, hogy ha csak szimplán zöldként gondolkodnék, de nem ám akárhogy, hanem harcos radikálisan, akkor azt a szempontot tartanám a legelső helyen, hogy csuhajja, etessük a Föld tüdejét, csak a halott növényeket gyapáljuk ki zöld területeinken, hisz aki a növényeket nem szereti, az jó ember nem lehet – fogalmazhatnám újra a tudálékosan kifacsart mondást.

Van viszont egy parádés könyvecske, ami segít eligazodni egy csomó mindenben az én kis életemben. Kemény fedele van, és csak egy szó van a fedőlapon, B-vel kezdődik és ibliával fejeződik be. Az ószövetségi szentírásban mindjárt találkozhatunk is azzal, hogy „Isten megteremtette az embert, saját képmására, az Isten képmására teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őket. Isten megáldotta őket, Isten szólt hozzájuk: "Legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a földet és vonjátok uralmatok alá. Uralkodjatok a tenger halai, az ég madarai és minden állat fölött, amely a földön mozog." Azután ezt mondta Isten: "Nézzétek, nektek adok minden növényt az egész földön, amely magot terem és minden fát, amely magot rejtő gyümölcsöt érlel, hogy táplálékotok legyen."

Mintha a Teremtés könyve nem egészen arra ösztönözne, hogy a zöld életvitel jegyében ültessünk jegenyefát az erkélyre vagy nevelgessünk jegesmedvét a társasházi belső udvaron. Hanem mondjuk éppenséggel arra, hogy amit a teremtéssel kaptunk, vigyázzunk rá, egyszersmind úgy használjuk, hogy létezését harmonizáljuk a miénkkel, az emberével mint a teremtés koronájáéval.

Mert mi is van a Tabánban tovább tekerve az Erzsébet híd felé? A teniszpályákat elhagyva beláthatatlanná teszi a kanyart egy igen bénán belógó, ápolatlan bokor, ami a szembeforgalom mellett a jelzőlámpát sem engedi látni. Ugyanebben a magasságban az autós sem látja a fa alácsüngő lombkoronájától, hogy milyen színű lámpára számítson.

A Döbrentei teret elhagyva, a Rácz-fürdőnél aztán kereszteződéseken vezet át az út a Duna partja felé. A villamossínre azonban úgy terel rá a felfestés és a kövek, hogy a híd felől érkező villamos vezetője és az ő szemszögéből a bokor mögött várakozó gyanútlan emberek kölcsönösen nem látják egymást. Nem kellene vitatnom, hogy a terebélyes, rendezetlen bokornak nyilván valamilyen nagyon hasznos szerepe van a földi fotoszintézis szempontjából, és léte nélkül talán az ökológiai egyensúly is felborulna. De azért én hadd gyanakodjak, hogy ilyen, olyan és amolyan szempontok egyszerre kell, hogy érvényesüljenek, meg például a mieink is, városlakó és -használó emberekéi!

Én márpedig azt mondom: egy-egy növény indokolt, de elsőre talán kegyetlennek, természetkárosítónak tűnő kivágása bizony lehet egy adott helyzet legjobb választása. Hallottam pár éve egy iskolaudvarról, ahol azért nem lehetett sportpályát építeni a szűkös iskolatelekre, mert egy fát nem engedett kivágni a település vezetője, még úgy sem, hogy hasonló nagyságrendben az iskolások maguk vállalták volna új fák ültetését. A zöld szemlélet vállon veregetheti magát, egy komplett iskolányi gyerek pedig igen fontos, napi sportolási lehetőségtől elesik!

Oké, a "hajtsátok uralmatok alá a földet" szlogen alatt sokan kipusztítottak már oktalanul sok mindent a bolygón, de épp ezért igyekeztem konkrét példákkal megvilágítani, hogy milyen veszélyes tud lenni a "zöldség" adott esetben.

Tágítandó a horizontot bátorkodom megjegyezni: éppen azzal, hogy biciklizem, illetve erről beszélek, a lehető legzöldebb közlekedési formának adok felületet.

Természetesen el tudom hinni, hogy vékony a mezsgye aközött, hogy „hajtsuk uralmunk alá”, és hogy vigyázzunk rá. De azt hiszem, azért mindent lehet ésszel is csinálni, meg ész nélkül is.

Akinek zöld füle van, hallja meg!