Jegyzet

Jávor Béla: Bűnök és botrányok

Szent Istvánra emlékezés évtizedek óta kampányszerű, augusztus 20-án ünneplés, aztán egy évig elfeledés, pedig István király nem ünnepi dísz, hanem napi valóság. István nem csak imádkozó férfi volt, hanem keményfából faragott, saját korában dívó szokásoknak, magatartásoknak megfelelő vagy azokat meghaladó személy. Ha elolvassuk István törvényeit, láthatjuk, hogy a bűnt ítéli el, nem a bűnöst, utóbbit csak annyira, hogy mindig maradjon egy esély a jó útra térésre.

Az ő korában nem csak a bűnt ismerték, de ismerték a bűntudatot is. István tudta, hogy abban a totális nemzeti átalakításban, amelyet ő kezdett, mindig lesznek ellenszegülők, az új törvényeket semmibe vevők, akik bűnöket fognak elkövetni, de ha van bűn, akkor van bűntudat is, s éppen ez a bűntudat adja a bűn nagyságát, hiszen a bűntudattal a bűnös megtörik, és ha szerencséje van, eljut a bűnbánatig. István súlyos bűnökre súlyos büntetéseket adott, olyanokat, amelyek saját korában elfogadottak voltak és elegendő visszatartó erővel rendelkeztek.

Miben változott a törvény és a bűn viszonya az eltelt ezer év alatt? Mindig volt és lesz törvény, ezért mindig lesz bűn is, ez világos, ami viszont egyre csökken, az a bűntudat. Hamvas Béla idézi Leo Sesztovot és éles distanciát tesz a bűn és a botrány között, napjainkban egyre kevesebb a bűn és egyre több a botrány. Mit mond Hamvas, amely napjainkra vált igazán aktuálissá?

"A húszas évek elején Leo Sesztov az első háború és néhány forradalom tanulságait alapul véve, azt állította, hogy a katasztrófa, amely folyamatban van, nem tragikus, hanem botrányos..... A botrány ténye morális vagy művészi, vallásos vagy társadalmi megítélésen kívül áll. Itt marad előttünk, mint kolosszális szemérmetlen tény, amellyel nem tudunk mit kezdeni. Pillanatnyilag csak annyit látunk, hogy a botrányhős a hagyományos értékskálával nem mérhető, mert a botrány hőse nem vétkes, hanem szennyes. Ezért hiányzik belőle mindennemű nagyság. A bűnben a nagyság az, hogy megbocsátást vár és a bűn meg is bocsátható; a botrány szemtelen és a megbocsátást leköpi.... A bűnös megtörik, a pimasz kiölti a nyelvét... Az első világháború óta életünk mind inkább botránnyal szövődik át, vagyis, mondjuk, hogy a világtörténet kezd botrányba fulladni. A katasztrófában semmi szépség, semmi komolyság. A megrázó katarzis teljes hiánya.....
Az életrontó erők okkult és obszcén betörése következtében új idealizmus is keletkezett, ez az elaljasodás apoteózisa, amely két vonásról ismerhető fel:
- először: a tisztességes ember a gyenge ember, a tisztesség hipokrízis, a szent az, akinek rossz fogai vannak, és nem tud harapni. Az igazság fantazma. Becsületre hivatkozni arcátlanság. Minden tisztaság gyanús… Aki a szennytől undorodik az fanatikus. Játsszunk nyílt kártyával, a legyünk trágárak és szégyentelenek.
- másodszor: hódolat a pimasz, az alattomos és a ripők előtt, irigység, hogy az mer aljas lenni, csodálni azt, aki szemtelenebb, meghunyászkodni az előtt, aki brutálisabb és elvetemültebb. A legjobb üzlet az árulás.

Botrány, hogy az élet azoknak a zsákmánya, akik azt bepiszkolják.... Az Evangélium azt mondja, hogy a bűn nem feltétlen létrontás; Jézus a bűnösöket magához eresztette, és beszélt velük.... Jézus utcalányokkal és vámszedőkkel barátkozott... Az Édenkert, a Paradicsom és az Aranykor idillje az ember valódi létének ősképe, és az idillt a bűn megsebzi, de a seb a bűnbánat szenvedésében meggyógyul. Az ember valódi és eredeti ösztöne, amit magával hozott, hogy a földet végleges otthonává tegye; a botrány az, amely az életet feldúlja, a botrány, a ricsaj és a fajtalanság és a felfordulás, az álnokság és a ripőkség, a terror és a deportálás és a koncentrációs tábor."

Ugye nem nehéz ráismernünk mai világunkra? A mindennapi korrupciós botrányokra, pökhendi politikusainkra, a tisztesség kikacagóira, a gátlástalan újgazdagokra, az erkölcsöt kigúnyolókra, erre a 25 éve következmények nélküli országunkra, ahol megint szőnyeg alá söprünk, és nem beszélünk meg olyan fontos kérdéseket, mint például az ügynökök és titkosszolgálatok negyven éves működése, ahol már mindennapos a minőséget mellőző nyomulás, amikor hiteltelen, pimasz, félművelt, uborkafára felmászottak akarnak minket kitanítani erkölcsből, hazafiságból, európaiságból, történelemből.

Mit mondott a Mester? Botrányok mindig lesznek, de jaj a botrányokozóknak.
István király,ne csak augusztusban, hanem egész évben: ora pro nobis!