Urunk Húsvétjára készülve ünnepeljük a Megváltó jeruzsálemi bevonulását a liturgikus zene történetének két remekével, Bach János- illetve Máté-passiójával. A Hungaroton nemrégiben, a reformáció fél évezredes jubileuma alkalmából adta ismét közre a két hatalmas szerzemény részleteit a legkiválóbb hazai előadók közreműködésével. Ebben az esztendőben pedig a Bach születésének 333. évfordulóját övező megemlékezések kapcsán is időszerű a felvételek lejátszása. Bach alkotásai persze nem kötődnek sem a keletkezés időszakához, sem felekezeti korlátok közé nem szoríthatók be. A szenvedéstörténet egyetemes drámájának mind az 1723-ban komponált János-passió, mind a hat esztendővel utóbb keletkezett Máté-passió olyan monumentális zenei formát kölcsönöz, amely megkerülhetetlen és felülmúlhatatlan. Bach muzsikáján – habár nincs híján a szemléltető erejű, drámai színeknek – mindenekelőtt a hit föltétlen bizonyossága, a hívő ember méltósága, a megváltás megkérdőjelezhetetlensége sugárzik át. Ennek tudható be, hogy passiói nem szenvedélyektől sodort, operai tablókban beszélik el az Úr szenvedését. Elmélkedő, meditatív zene ez, amely az Isten felé tartó kozmosz megingathatatlan békéjét, a megváltottság bizalmát hinti a hallgató lelkére. Evangéliumi muzsika, zenés igehirdetés, amely a remény gyökereit táplálja a keresztáldozat erejében. Elsőként a János-passió részleteit halljuk Kalmár Magda, Réti József, Fülöp Attila, Hamari Júlia, Kováts Kolos, a Zeneakadémia Kamarakórusa és a Liszt Ferenc Kamarazenekar felvételéről, Lehel György vezényletével.
A János-passió részleteit követően az 1729-ben keletkezett Máté-passiót idézzük meg. A szólisták: Kalmár Magda, Zeger Vandersteene, Hamari Júlia és Ernst Schramm. Az Ifjú Zenebarátok Kórusa és a Liszt Ferenc Kamarazenekar élén Sándor Frigyes.
