Sir Simon Rattle birminghami felvételeitől a későromantika remekeivel veszünk búcsút. Elsőként a megkésett angol romantikus, az 1857 és 1934 között élt Edward Elgar szenvedélyes és elragadó Csellóversenyét halljuk. 1919-ben, amikor Elgar utolsó nagylélegzetű kompozíciója keletkezett, a zene avantgárd irányzatai túlléptek már a magával ragadó szólóra és széles ecsetkezelésű zenekari szövetre építő versenymű tradícióin, de a mű sikerének ez inkább használt, mintsem hogy ártott volna. Akárcsak Rahmanyinov, Elgar is rendületlenül halad a romantikusok nyomában, a sodró erejű érzelmek útján. A szólista Truls Mork.
Elgar Csellóversenye után következzék két csodálatos tétel a Sir Simon Rattle és a birminghamiek védjegyének is számító Mahler-sorozatból. Előbb a Dal a Földről sorozat második dalát, az Őszi magányt halljuk Thomas Hampsonnal, majd a Mahler-szimfóniák szinte kötelező tételformája, a Nachtmusik szólal meg a 7. szimfóniából.
