A száz éve született Leonard Bernstein és a New York-i Filharmonikusok Csajkovszkij-felvételeinek sorát az orosz romantikus mester utolsó, 6. szimfóniája zárja. Ez az opusszáma szerint 74-es, közkeletű nevén Patetikus szimfóniaként ismert alkotás nem csupán Csajkovszkij életművének betetőzése és összegzése, de mintegy a romantika teljes szellemisége is benne sűrűsödik. Hisz ha a romantika szót nem merő művészettörténeti korszakjelzőként értelmezzük, hanem a személyesség, a szenvedély, a lobogó művészik kifejezőösztön megnevezéseként tekintünk rá, ez az 1893-ban komponált, utolsó Csajkovszkij-szimfónia ugyancsak a romantika eszenciáját adja. Az 53 esztendős komponista ifjonti hévvel vetette bele magát a munkába, és nem csak a mű sodró szenvedélye, parttalan indulatai és magával ragadó melódiái, de formabontó kompozíciós megoldásai is a kereteket feszegetik. Patetikus, szónokias és hangzatos hát ez a mű, A hattyúk tava komponistájának hattyúdala, mintegy a korszak egyik kései, alkony előtti fellobogása gyanánt, hisz a küszöbön álló új század alapjaiban kérdőjelezi majd meg a művészet személyességének, átlelkesültségének létjogosultságát. Csajkovszkij pátosza majd másfél évszázad óta töretlen népszerűségnek örvend a közönség soraiban, maga a szerző pedig, tragikus halála előtt alig pár héttel még maga is részesülhetett az elragadtatásból: a művészi szenvedély ébresztette rajongásból.
