A vasárnap muzsikusa

A vasárnap muzsikusa, a száz éve született Leonard Bernstein és a New York-i Filharmonikusok ma egy újabb élvezetes Haydn-szimfóniával indítják műsorunkat. Haydn esetében egyáltalán nem profanizáló az élvezetes jelző alkalmazása. Míg a romantika óta elvárás lett, hogy a zeneszerzőktől eszmei üzenetet, filozófiai mondanivalót várjunk el egy-egy mű esetében, Haydn idejében, a bécsi klasszika korában a koncerttermi muzsikálás elsődleges célja a magas szintű, kifinomult gyönyörködtetés volt. Aligha véletlen, hogy a Pompakedvelőnek is nevezett Eszterházy Miklós herceg kedves udvari muzsikusa egy egészen más közegben, a hatalmas londoni koncerttermekben is diadalt diadalra halmozott. Akik valamelyest jártasak Haydn világában, a szimfónia első, lassú hangjainál sejtik, hogy Londonban járunk. Haydn ekkoriban hozta divatba az Adagio kezdést, hogy hamarosan diadalmasan törjenek föl a szimfóniakezdéskor nélkülözhetetlen, Vivace hangorkánok. Kedves Hallgatóink! Töltsék élvezetesen a következő, Joseph Haydn muzsikájának aranyfényében fürdő félórát,

Haydn 99. szimfóniája után következzék egy egészen másik véglet a szimfónia műfajának kimeríthetetlen gazdagságából. A színhely ezúttal a huszadik századi Amerika, amely a Haydn-korabeli Londonhoz hasonlóan ugyancsak vonzódik a nagyszabású zenei rendezvényekhez. Szerzőnk, az 1900 és 1990 között élt Aaron Copland talán emiatt döntött úgy, hogy négy évi párizsi tanulmányútja végén látványos orgonaszimfóniát ír mestere, Nadia Boulanger eső tengeren túli turnéjára. Az 1924-ben szerzett mű, amely azonnal ismertté tette szerzőjét, nem hagy kétséget afelől, hogy Copland Debussy, Ravel és Sztravinszkij miszteriózus és nagy ábrázolóerejű muzsikájának bűvöletében tért haza Párizsból. Arról sem kell megfeledkeznünk, hogy Saint-Saëns óta az orgona kilépett a liturgikus zene világából, és a szimfonikus zenekar látványos tagjaként is bemutatkozott. A New York-i Filharmonikusok élén Leonard Bernstein.