A vasárnap muzsikusa

A vasárnap muzsikusa ma minden idők egyik leginkább ellenmondásos komponistája, Dimitrij Sosztakovics. Hogy is lehetne ez másként, amikor egy ellentmondásos kor tanúja, elszenvedője és szószólója egy személyben? Már az is beszédes körülmény, hogy a zeneszerzőt évtizedeken keresztül a szovjet zene nagyságaként volt szokás emlegetni – nemzetközi elismertsége még a sztálini diktatúra szemében is bizonyos tekintélyt szerzett neki. Azt azonban ő sem kerülhette el, hogy időről időre ideológiai támadások kereszttüzébe kerüljön. Mint minden művész, Sosztakovics is alkotásaiban reflektált az őt ért zaklatásokra. Épp innen eredeztethető zenéjének ellentmondásossága. Hisz ha a szocialista embereszmény nevében alkalmasint polgárias, nosztalgikus és múltba tekintő hozzáállással vádolták, Sosztakovics egyhamar jelentkezett valami teljesen ellentétes hatású – például a rendszert dicsőítő, diadalmas és harcra buzdító – szerzeménnyel. Más kérdés, hogy aki értő füllel közelít a művekhez, csakhamar ráismer a nagyon is szembeötlő derűlátás mögött meghúzódó szarkasztikus, szorongó, sok esetben egyenesen gyötrődő hangra. Így lesz Sosztakovics életműve egy démoni korszak egyik leghívebb megörökítője a zenetörténetben. 1937-ben bemutatott, ötödik szimfóniáját például maga a szerző látta el az alábbi alcímmel: "egy szovjet művész kreatív válasza a jogos kritikára". A csel bevált: még maga Sztálin is elégedetten nyugtázta, hogy a Kisvárosi Lady Macbeth rebellis komponistája jobb belátásra tért. Mi több: a szocialista zeneesztétika évtizedeken át akként ünnepelte a művet, mint a szovjet embertípus diadalmas ábrázolását. Csakhogy nem gyanút keltő-e már maga a d-moll alaphangnem? És elég csupán néhány ütem, hogy a szimfóniát kísértetként átjáró szűkített akkordok hallatán, másutt az indulóként puffogó, haláltáncként keringő taktusoknál a félelem, a kiszolgáltatottság, az aggodalom és a segélykiáltás üzenete jusson el a kései hallgatóhoz. Sosztakovics ellentmondásos, 5., d-moll szimfóniáját az amszterdami Concertgebouw Zenekara játssza Bernard Haitink vezényletével.