Zenei kincsestár

Különös, de Beethoven egyik leggyakrabban emlegetett szerzeménye, A távoli kedveshez című dalciklus nem tartozik sem a legtöbbet hallható Beethoven-szerzemények, sem a legnépszerűbb dalciklusok közé. Igaz, az 1816-ban, Alois Jeitteles verseire szerzett sorozat jóval közelebb áll Schumann vagy Brahms dalainak intim világához, mint Beethoven nagy távlatokat átfogó szellemiségéhez. Nem véletlenül. A távoli kedveshez írott hat dal mintaképpen szolgál minden későbbi dalciklus számára. Szinte fölfoghatatlan, de már-már biedermeier meghittsége és formai letisztultsága Beethoven életének legnagyobb szerelmi csalódását önti hangokba. A zenetörténeti kutatások ugyan mindmáig nem jutottak nyugvópontra Beethoven és Brunszvik Jozefin bensőséges kapcsolatát illetőleg, de szinte bizonyosra vehető, hogy az akkor már hírneves zeneszerző és egykori zongoranövendéke, a magyar grófnő között a kölcsönös rokonszenvnél mélyebb vonzalom alakult ki. Minthogy pedig a versek korábban nem jelentek meg nyomtatásban, joggal feltételezhető, hogy maga Beethoven rendelte meg őket, hogy általuk adjon kifejezést kilátástalan és sehová sem vezető szerelmi álmaiknak. A ciklus tehát egy művész megindító búcsúja élete nagy szerelmétől, aki – mint Beethoven maga írja egy levelében – sohasem lehet az övé. Dietrich Fischer-Dieskau és Gerald Moore fölvétele 1951-ben készült.
Ha Beethoven A távoli kedveshez című sorozata a zenetörténet első dalciklusa, halljuk, milyen irányban fejlődött a dal műfaja a romantika végére. Dietrich Fischer-Dieskau és Gerald Moore Hugo Wolf hat dalát szólaltatja meg: Szerelmi szerencse, A matróz búcsúja, Idegenben, Várakozás, Az éj, Nekrológ.