Zenei kincsestár

Bach szólóhegedűre szerzett partitái illetve szonátái hallatán mindegyre az az érzésünk, mintha a komponista a legkevésbé sem törődött volna a hangszer technikai és a játékos fizikai korlátaival. Ez a többszólamú zenei architektúrákban, billentyűs hangszerek illetve többtagú zenei együttesek adottságaiban gondolkodó zeneszerző mintha nem akart volna engedményeket tenni csupán amiatt, mert behatároltak voltak a technikai lehetőségek. Épp ellenkezőleg: ugyanolyan bőkezűen bánik a zenei témákkal és a formai bravúrokkal, minthogyha több manuál vagy éppen több muzsikus számára komponálna. Ezek a szólódarabok zenekari hangszerelésben sem okoznának hiányérzetet a Brandenburgi versenyekhez vagy a zenekari szvitekhez szokott hallgatónak! Így születtek meg minden idők legösszetettebb és legnehezebb szóló hegedűdarabjai, amelyek minden nagy hegedűművész számára a kihívások kihívását jelentik. Hisz egyszerre kell hajszálpontosnak ugyanakkor muzikálisnak lenni; egyszerre van szükség virtuóz technikára és zenei elemzőkészségre. A hangrögzítés története során készült számtalan kiváló felvétel sorában is a legjelesebbek sorába kívánkozik a Warner Kiadó nemrégiben megjelentetett dupla lemeze. Az ifjú amerikai fenomén, Augustin Hadelich rendelkezik az imént fölsorolt erényekkel. Az 1., H-dúr Partita nyolc tétele ezt bizonyítja.

Augustin Hadelich az 1., g-moll szonáta Siciliana tételével búcsúzik mára.