Zenei kincsestár

A közvélekedés némiképp igazságtalan, amikor egyes komponistákat, akiknek életműve szorosan összefonódott a zenés színpaddal, operaszerzőként emleget, mintegy beszűkítve a zeneszerző fogalmi kereteit. Holott egy jó operaszerzőnek nem csupán a vokális és a drámai kifejezés mesterének kell lennie! Gondoljunk csak bele, hányféle zenei műfaj ismeretére is van szükség! A nyitányszerzés szimfonikus felfogást követel meg. Egy-egy intermezzo a zenekari szvitek és fantáziák világához fordul. Nem is szólva a világi és egyházi kórusokról, az egyes jelenetekben fölhangzó szerenádokról, báli zenékről, továbbá a zenekarból előlépő szólistákról vagy kamaramuzsikusokról, akik nem egyszer az énekes szólista mellé szegődnek, hogy segítsék az érzelmek jobb kifejezését. A jó operaszerző tehát számtalan műfajban jártas zeneszerző, aki mindig tudja, hová nyúljon a megfelelő hatás eléréséért. Remek példa az elmondottakra Gaetano Donizetti, aki, bár túlnyomórészt operáival van jelen a zenei világban, elsőrangú kamradarabokat és concertókat is írt. Hatszáznál is több hangszeres darabja semmiben sem marad mögötte a korszak termésének legjavától. Erről győznek meg bennünket a Camerata Budapest kiváló muzsikusai, akik Donizetti kevésbé ismert arcélét mutatják meg ma este. Elsőként a fuvolára és két-két oboára, klarinétra, kürtre és fagottra szerzett g-moll sinfoniát halljuk, amely a korszak közkedvelt fúvósszerenádjainak világába vezet. Az előadók: Kovács Imre, Kemény János, Papp Eszter, Balogh József, Kraszna László, Keveházi János, Borza István, Bokor Pál, Olajos György.

Következzék Donizetti F-dúr oboaszonátája, amely melódiáit tekintve bízvást beválna operanyitánynak vagy előjátéknak. A szólista Kiss József, a Concerto Budapest élén Kovács László.

S hogy a bevezetésben fölsorolt műfajok közül még egy szóhoz juthasson, búcsúzóul Donizetti hegedűre és csellóra szerzett kettősversenye hangzik föl Kiss András és Kiss-Domonkos Judit szólójával.