A vasárnap muzsikusa

A mai vasárnap muzsikusa, Edward Elgar mindenekelőtt arról a látványos indulójáról ismert, amely a brit alkalmi muzsikák egyik legjelesebb örököse, és amelyet a „Remény és a Dicsőség Földje” cím alatt ismerünk. Az 1857 és 1934 között élt alkotó zenemű-kereskedő, zongorahangoló és templomi orgonista édesapjától nyerte első zenei ismereteit. Amivel tanulmányai lényegileg véget is értek. Szülővárosában, Worcesterben már 16 éves kora óta ismerték mint hegedűst, fagottistát és zeneszerzőt. A vonós zenekarra írt Bevezetés és Allegro 1905-ből való. Elgar skót népdalmotívumokat is beleszerkesztett a műbe, amelynek érdekessége, hogy a zenekaron belül kiemelt szerepet szán egy vonósnégyesnek. Az Új Szimfonikus Zenekar élén Anthony Collins.

Elgar egyik legtöbbször fölhangzó szerzeménye a 85-ös opusszámú, e-moll Gordonkaverseny. 1919-ben keletkezett, és a partitúrán jól érzékelhetők a korszakváltás jelei: a későromantika pátosza és a modern irányzatok törekvése az absztrakcióra, az analizálásra. Mindeközben az első világháború megrázó élményei is rajta hagyták a nyomukat. A szólista Anthony Pini, a Londoni Filharmonikusok élén a legendás Eduard van Beinum.

Elgar e-moll Szerenádja 1892-ből való, és kitapinthatók rajta Csajkovszkij azonos műfajú alkotásának lenyomatai. Az Új Szimfonikus Zenekar élén ismét Anthony Collins.