Műsorújság

Nemzeti ünnepünk előtt egy, a magyar történelem 100, illetve bő 500 évvel korábbi történelmi sorsdöntő pillanatára reflektáló színdarabjáról fogunk beszélgetni. A darab Herczeg Ferencnek az egykor háromszor irodalmi Nobel-díjra felterjesztett Az élet kapuja című regényéből született, melyet még épp a karanténhelyzet előtt mutatott be az Újszínház, és most jellemzően telt házzal adja elő ismét az új évadban. Beszélgetőtársaink a regényből darabot alkotó Jókai-díjas író, Fazekas István és a Jászai Mari-díjas rendező, Nagy Viktor.

Stárics Kornélt, a Zalakerámia ZTE férfi korsárlabdaklub ügyvezetőjét kérdezzük. A turizmusban, vendéglátásban érdekelt vállalkozásoknál az eredményes, de rövid nyári szezon nem tudta pótolni az év első felének veszteségeit. A Csáford Völgyi Natúr Pont 2013 óta több szociális szövetkezetet fog át, melyeknek tevékenysége jellemzően gyümölcs, zöldség és gyógynövény feldolgozás. A zöld energia és a fenntarthatóság témakörében rendeztek egész napos konferenciát és szakkiállítást szeptember végén Zalaegerszegen.

Civil véradó napokat tartottak október elején országszerte. Szombathelyen 59-en nyújtották a karjukat, közülük 13-an első alkalommal segítettek ily módon beteg embertársaikon. Több mint 13 milliárd forintból hét vízügyi nagyműtárgy újul meg az országban. Korszerűsítették a Rába folyón 1932 óta szolgálatot teljesítő nicki duzzasztóművet is, amelyre közel 950 millió forintot költöttek. Nyílt napot tartottak a séi Malomi-dűlőben zajló tervásatáson, az érdeklődők közelről megnézhették, hogyan folyik a kutatás.

Jávor Béla: 64 éve Ma hatvannégy éve egy szép keddi nap köszöntött Magyarországra. Igazi vénasszonyok nyara, mint amilyen a mai nap is. Éppen hat hete kezdtem meg általános iskolás tanulmányaimat, még anyám kísért el minden reggel a Jurányi utcai általános iskolába, mely épület még ma is áll, a leírtak emlékére ugyan nincs emléktábla a falon, de ki tudja, mit hoz a jövő? Abban az időben még felváltva, egyik héten délelőtt, másik héten délután jártunk iskolába, ez a hét a délutáni volt. Aznap három tanóránk volt és negyed öt előtt, amikor kijöttünk az iskolából szememmel kerestem anyámat, helyette 9 éves bátyámat találtam, aki röviden közölte, anyám ma nem ért rá értem jönni, mert elment tüntetni. Természetesen fogalmam sem volt, mit jelent ez a szó, hiszen előző hat életévemben még nem találkoztam vele. Így kezdődött, hogy aztán hatéves gyerekfejjel számtalan, ma is élesen világító emlék legyen a következő 12 napból, a forradalomból, mert hiszen mindenestül az volt, forradalom, mely rövid napon belül legyőzte a diktatúrát, amely úgy csuklott össze, ahogy korábban elképzelni se tudtuk. Erről a két fogalomról szeretnék pár szót váltani. Diktatúra és forradalom, mert úgy érzem, egyre kevesebben vagyunk, akik személyesen átéltük azokat a napokat, ha nem is felnőtt fejjel, aktív részvevőként, de már világra nyitott értelemmel, szembesülve a felnőttek addig sosem látott viselkedésével. Én 1950-ben beleszülettem a diktatúrába, amely, míg csak a családban mozogtunk fel se tűnt. A szüleim sosem rejtették előttünk politikai nézeteiket, barátaikkal, rokonainkkal, ha találkoztak nyíltan beszéltek, de elmondták, hogy amit itthon hallunk, arról az iskolában nem szabad beszélni, mert, idézem: „Akkor aput elviszik a börtönbe”. Amikor én születtem, abban a hónapban nyitották meg a recski tábort, tele a börtönök, rövid 6 életévem alatt mintegy félmillió ítélet született ártatlan emberekkel szemben, apám öccse ’56 júniusában jöhetett haza 11 éves hadifogságából, bejárva a Gulag szigetcsoport jó néhány táborát. A diktatúra beleivódott lényünkbe, a családtagokon kívül mindenkivel szemben első reakcióm a bizalmatlanság volt, a fenntartás és bármennyit is változott a világ, ez máig megmaradt. Első irodalmi próbálkozásaimban már jelen volt a tudatalatti öncenzúra, s lehet, hogyha nem diktatúrában élem első negyven évem, akkor diplomata lettem volna, vagy újságíró, de beláttam, Magyarországnak nincs önálló külpolitikája és nincs az újságban olyan rovat, ahol egyszer ne kellene majd hazudni. Ezt a gyilkos, elnyomó, létet, egzisztenciát eltipró, a lelket is megölő diktatúrát győzte le napok alatt a kirobbant forradalom, amelynek -. hihetetlen - de nem volt vezére, egyszerre csapott fel a láng és robbant a társadalom. Október 23-án este már lőttek a rádiónál, már halottak feküdtek az utcán, akik reggel még, amikor felkeltek, nem is sejtették, hogy estére szabadságharcosok lesznek, áldozatok lesznek, vértanúk lesznek. Mi a forradalom?– kuktafazék felcsapó gőze, mely szétfeszíti az acél lábos szorítását is, - tisztító tűz, mely kiégeti a társadalom felgyülemlett salakját,– Egmont nyitány, amikor a vonósokból kitör a győztes harmónia, - kegyelmi pillanat, amikor a vágyból akarat, az állampolgárból hazafi, az országból nemzet lesz. Miért mondom mindezt, 64 évvel azután? Mert sokan hajlamosak azt gondolni, hogy ma, Magyarországon diktatúra van. Azt hiszem, aki ezt gondolja, az még sosem élte át a diktatúrát, amely vasfüggönnyel kezdődik a nyugati határon, munkásőrséggel, pufajkásokkal folytatódik és cenzúrával meg öncenzúrával végződik. És sokan azt hiszik, ha száz egyetemista elfoglalja az egyetemet, az már forradalom, pedig a forradalom életre-halálra megy, és a szabadságot követeli. Ahol másfél hónapja minden konzekvencia nélkül meg lehet tagadni a tanulást és kizárni mindenkit, akinek joga lenne oda bemenni, az nem forradalom, az anarchia. Devalváljuk a szavakat, ha nem az én akaratom, de a többségé érvényesül a társadalom bármely szegmensében, az nem diktatúra, az a többség demokráciája, és ha anarchiát gerjesztek, az még nem forradalom, mert ezzel 1956 emlékét és az ott elesettek méltóságát sértjük. S aki nincs tisztában a fogalmakkal, olvassa el Illyés örökbecsű sorait: Hol zsarnokság van, ott zsarnokság van. S ha egy a hatalmat magához ragadó kisebbség szép jelszavakkal akaratát rákényszeríti a demokratikusan megválasztott többségre, azt úgy hívják: zsarnokság.

Balla Ferenc járt a helyszínen.

Maklári Ákos parókussal Szerdahelyi Csongor beszélgetett.

A hosszú hétvége programkínálatából: Az 56-os Szabadságharcos Lovagrendet az ’56-os forradalmárok alapították, közöttük több életfogytiglani börtönbüntetésre ítélt szabadságharcos is található. A Magyar Nemzeti Múzeum 2020 októberében, néhány nappal az október 23-i megemlékezések előtt, ajándékozás útján jutott hozzá néhai Maár László, Corvin közi szabadságharcos lovagi öltözékéhez, és a hozzá kapcsolódó kitüntetésekhez, oklevelekhez és fényképekhez. A Magyar Nemzeti Múzeum az 1956-os forradalom- és szabadságharc kitörésének 64. évfordulójának tiszteletére tárja a látogatók elé a Maár Mátyás és családja által adományozott tárgyegyüttest. Ma este 7 órakor a Villányi úton, a Ciszterci Szent Imre-templomban felcsendül a forradalom és szabadságharc áldozatainak emlékezetére Gregor Joseph Werner Requiemje. A Purcell kórus valamint az Orfeo zenekar kíséri Kalafszky Adriánát, Pintér Ágnest, Balogh Esztert, Megyesi Zoltánt és Najbauer Lórántot, vezényel Szokos Augusztin. Egyébként a Villányi úti templom bejáratának bal oldalán található Batthyány Kápolnában Angyal Júlia festőművész képét múlt vasárnap áldotta meg Snell György püspök, a 150 évvel ezelőtt, október 28-án született boldoggá avatott magyar orvosra, Dr. Batthyány Strattmann Lászlóra emlékezve. A hosszú hétvége bővelkedik szabadtéri programokban is, itt csak kettőt kiemelve: Október 23-án ingyenes látogatható számos múzeum legtöbb kiállítása, így a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum, a Skanzen is, ahol szombaton és vasárnap is 56 falun címmel az '56-os forradalom körüli időszak falusi mindennapjait és a tragikus események néhány vidéki epizódját elevenítik meg. A háromnapos programban többek közt a Magyar Vöröskereszt – „Hősképző” programján lehet részt venni ma, melyben elsősegélynyújtást népszerűsítő és oktató foglalkozásokkal várják az érdeklődőket, illetve szintén ma lesznek ismeretterjesztő előadások és filmvetítések meghívott előadókkal, szombat-vasárnap pedig a rendezvény keretében rongybabakészítés, fejkendővarrás, svájcisapka-készítés, gombfocikészítés valamint játékudvar várja snúrozással és hagyományos népi játékokkal a látogatókat a Skanzenben. Budapesten, szombaton, délután 4 órától, 1956 egyik emblematikus színhelye, a Széna tér mellett a Millenáris Park kínál vezetett sétát Buda legújabb parkjában. A Szélkapu park több, mint 21 000 négyzetméter zöldfelületen várja egyedi megoldásokkal és multifunkcionális tereivel a látogatókat. A szombat délutáni séta során a résztvevők megismerkedhetnek a park történetével, illetve a Széllkapu projekt végeredményével, az új parkrésszel, aminek augusztus 20-án nyitották meg kapuit. Kép: Magyar Nemzeti Múzeum (néhai Maár László, Corvin közi szabadságharcos lovagi öltözéke)

A mai emberek számára az 1956-os forradalom már történelem, ugyanakkor az események emléke még nem szilárdult meg a kollektív emlékezetben. Az ’56-os események évfordulóján felmerül a kérdés, hogyan jelenik meg a rendszerváltás után a forradalom emlékezete, a fiatalok mit tanulnak az iskolában, mit mesélnek a családban, ki hogyan értelmezi az eseményeket. 1956 emlékezete szempontjából ugyanis nem lehet egységesen szemlélni a társadalmat. A hosszú ideig irányítottan elhallgatott esemény sokakat személyesen érintett, voltak olyan családok, ahol az emlékezés a Kádár-korszak egésze alatt jelen volt, míg mások azonosultak az ellenforradalom kommunikálásával. Mivel az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc a XX. századi magyar történelem egyik legkiemelkedőbb eseménye volt, természetesen a magyar katolikus egyházat is mélyen érintette. Minderről mai adásunkban Spányi Antal megyés püspökkel beszélgettem.

Az 1956. október 23-ai forradalom és szabadságharc történelmünk jeles napja. Ezen a napon az akkori értelmiség tagjai - írók, színészek - is csatlakoztak a tömeghez, sőt egyesek igen hamar a figyelem középpontjában találták magukat. A megtapasztalt forradalmi hevület és a felszabadult pillanatok, órák, napok után azonban a színészek egyszer csak szembetalálták magukat az államhatalommal. A mai műsorban a színházi világ nézőpontjából próbáljuk meg feleleveníteni az 1956 októbere környékén történt eseményeket. Ebben Gajdó Tamás, az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet tudományos főmunkatársa lesz a segítségünkre.

Kevés félelmetesebb betegség létezik az Alzheimer-kórnál. Ugyanakkor nem hagy minket nyugodni. Érteni szeretnénk, mi történik, és hogyan lehet az emberi méltóságot megőrizni ebben az állapotban. Szekeres Csaba Hűség című filmje ezzel a témával foglalkozik. A rendezővel beszélgetünk.

1.Az 1956-os forradalom és szabadságharcra emlékezik Salamon Konrád történésszel Pécsi Krisztina. 2. Dr. Nánay Mihállyal, a Történelemoktatók Szakmai Egyesületének elnökével az egyesület tevékenységéről, a tankönyvek, az alaptanterv és a történelemoktatás aktuális kérdéseiről, az 1956-os forradalom és szabadságharc iskolai oktatásáról, a 64. évforduló tiszteletére rendezett ünnepségekről, megemlékezésekről beszélget Sallai Éva. (fotó: tortenelemoktatok.hu)

kortárs szerző jegyzete, számos, jelen helyzetünkben nagyon is megfontolandó megfigyeléssel;

Jávor Béla: 64 éve Ma hatvannégy éve egy szép keddi nap köszöntött Magyarországra. Igazi vénasszonyok nyara, mint amilyen a mai nap is. Éppen hat hete kezdtem meg általános iskolás tanulmányaimat, még anyám kísért el minden reggel a Jurányi utcai általános iskolába, mely épület még ma is áll, a leírtak emlékére ugyan nincs emléktábla a falon, de ki tudja, mit hoz a jövő? Abban az időben még felváltva, egyik héten délelőtt, másik héten délután jártunk iskolába, ez a hét a délutáni volt. Aznap három tanóránk volt és negyed öt előtt, amikor kijöttünk az iskolából szememmel kerestem anyámat, helyette 9 éves bátyámat találtam, aki röviden közölte, anyám ma nem ért rá értem jönni, mert elment tüntetni. Természetesen fogalmam sem volt, mit jelent ez a szó, hiszen előző hat életévemben még nem találkoztam vele. Így kezdődött, hogy aztán hatéves gyerekfejjel számtalan, ma is élesen világító emlék legyen a következő 12 napból, a forradalomból, mert hiszen mindenestül az volt, forradalom, mely rövid napon belül legyőzte a diktatúrát, amely úgy csuklott össze, ahogy korábban elképzelni se tudtuk. Erről a két fogalomról szeretnék pár szót váltani. Diktatúra és forradalom, mert úgy érzem, egyre kevesebben vagyunk, akik személyesen átéltük azokat a napokat, ha nem is felnőtt fejjel, aktív részvevőként, de már világra nyitott értelemmel, szembesülve a felnőttek addig sosem látott viselkedésével. Én 1950-ben beleszülettem a diktatúrába, amely, míg csak a családban mozogtunk fel se tűnt. A szüleim sosem rejtették előttünk politikai nézeteiket, barátaikkal, rokonainkkal, ha találkoztak nyíltan beszéltek, de elmondták, hogy amit itthon hallunk, arról az iskolában nem szabad beszélni, mert, idézem: „Akkor aput elviszik a börtönbe”. Amikor én születtem, abban a hónapban nyitották meg a recski tábort, tele a börtönök, rövid 6 életévem alatt mintegy félmillió ítélet született ártatlan emberekkel szemben, apám öccse ’56 júniusában jöhetett haza 11 éves hadifogságából, bejárva a Gulag szigetcsoport jó néhány táborát. A diktatúra beleivódott lényünkbe, a családtagokon kívül mindenkivel szemben első reakcióm a bizalmatlanság volt, a fenntartás és bármennyit is változott a világ, ez máig megmaradt. Első irodalmi próbálkozásaimban már jelen volt a tudatalatti öncenzúra, s lehet, hogyha nem diktatúrában élem első negyven évem, akkor diplomata lettem volna, vagy újságíró, de beláttam, Magyarországnak nincs önálló külpolitikája és nincs az újságban olyan rovat, ahol egyszer ne kellene majd hazudni. Ezt a gyilkos, elnyomó, létet, egzisztenciát eltipró, a lelket is megölő diktatúrát győzte le napok alatt a kirobbant forradalom, amelynek -. hihetetlen - de nem volt vezére, egyszerre csapott fel a láng és robbant a társadalom. Október 23-án este már lőttek a rádiónál, már halottak feküdtek az utcán, akik reggel még, amikor felkeltek, nem is sejtették, hogy estére szabadságharcosok lesznek, áldozatok lesznek, vértanúk lesznek. Mi a forradalom?– kuktafazék felcsapó gőze, mely szétfeszíti az acél lábos szorítását is, - tisztító tűz, mely kiégeti a társadalom felgyülemlett salakját,– Egmont nyitány, amikor a vonósokból kitör a győztes harmónia, - kegyelmi pillanat, amikor a vágyból akarat, az állampolgárból hazafi, az országból nemzet lesz. Miért mondom mindezt, 64 évvel azután? Mert sokan hajlamosak azt gondolni, hogy ma, Magyarországon diktatúra van. Azt hiszem, aki ezt gondolja, az még sosem élte át a diktatúrát, amely vasfüggönnyel kezdődik a nyugati határon, munkásőrséggel, pufajkásokkal folytatódik és cenzúrával meg öncenzúrával végződik. És sokan azt hiszik, ha száz egyetemista elfoglalja az egyetemet, az már forradalom, pedig a forradalom életre-halálra megy, és a szabadságot követeli. Ahol másfél hónapja minden konzekvencia nélkül meg lehet tagadni a tanulást és kizárni mindenkit, akinek joga lenne oda bemenni, az nem forradalom, az anarchia. Devalváljuk a szavakat, ha nem az én akaratom, de a többségé érvényesül a társadalom bármely szegmensében, az nem diktatúra, az a többség demokráciája, és ha anarchiát gerjesztek, az még nem forradalom, mert ezzel 1956 emlékét és az ott elesettek méltóságát sértjük. S aki nincs tisztában a fogalmakkal, olvassa el Illyés örökbecsű sorait: Hol zsarnokság van, ott zsarnokság van. S ha egy a hatalmat magához ragadó kisebbség szép jelszavakkal akaratát rákényszeríti a demokratikusan megválasztott többségre, azt úgy hívják: zsarnokság.

A hosszú hétvége programkínálatából: Az 56-os Szabadságharcos Lovagrendet az ’56-os forradalmárok alapították, közöttük több életfogytiglani börtönbüntetésre ítélt szabadságharcos is található. A Magyar Nemzeti Múzeum 2020 októberében, néhány nappal az október 23-i megemlékezések előtt, ajándékozás útján jutott hozzá néhai Maár László, Corvin közi szabadságharcos lovagi öltözékéhez, és a hozzá kapcsolódó kitüntetésekhez, oklevelekhez és fényképekhez. A Magyar Nemzeti Múzeum az 1956-os forradalom- és szabadságharc kitörésének 64. évfordulójának tiszteletére tárja a látogatók elé a Maár Mátyás és családja által adományozott tárgyegyüttest. Ma este 7 órakor a Villányi úton, a Ciszterci Szent Imre-templomban felcsendül a forradalom és szabadságharc áldozatainak emlékezetére Gregor Joseph Werner Requiemje. A Purcell kórus valamint az Orfeo zenekar kíséri Kalafszky Adriánát, Pintér Ágnest, Balogh Esztert, Megyesi Zoltánt és Najbauer Lórántot, vezényel Szokos Augusztin. Egyébként a Villányi úti templom bejáratának bal oldalán található Batthyány Kápolnában Angyal Júlia festőművész képét múlt vasárnap áldotta meg Snell György püspök, a 150 évvel ezelőtt, október 28-án született boldoggá avatott magyar orvosra, Dr. Batthyány Strattmann Lászlóra emlékezve. A hosszú hétvége bővelkedik szabadtéri programokban is, itt csak kettőt kiemelve: Október 23-án ingyenes látogatható számos múzeum legtöbb kiállítása, így a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum, a Skanzen is, ahol szombaton és vasárnap is 56 falun címmel az '56-os forradalom körüli időszak falusi mindennapjait és a tragikus események néhány vidéki epizódját elevenítik meg. A háromnapos programban többek közt a Magyar Vöröskereszt – „Hősképző” programján lehet részt venni ma, melyben elsősegélynyújtást népszerűsítő és oktató foglalkozásokkal várják az érdeklődőket, illetve szintén ma lesznek ismeretterjesztő előadások és filmvetítések meghívott előadókkal, szombat-vasárnap pedig a rendezvény keretében rongybabakészítés, fejkendővarrás, svájcisapka-készítés, gombfocikészítés valamint játékudvar várja snúrozással és hagyományos népi játékokkal a látogatókat a Skanzenben. Budapesten, szombaton, délután 4 órától, 1956 egyik emblematikus színhelye, a Széna tér mellett a Millenáris Park kínál vezetett sétát Buda legújabb parkjában. A Szélkapu park több, mint 21 000 négyzetméter zöldfelületen várja egyedi megoldásokkal és multifunkcionális tereivel a látogatókat. A szombat délutáni séta során a résztvevők megismerkedhetnek a park történetével, illetve a Széllkapu projekt végeredményével, az új parkrésszel, aminek augusztus 20-án nyitották meg kapuit. Kép: Magyar Nemzeti Múzeum (néhai Maár László, Corvin közi szabadságharcos lovagi öltözéke)

Észrevette-e a falusi iparos, hogy Pesten kitört a forradalom? Vajon visszakapta a kisiparos a kommunisták által államosított gépeit, eszközeit? Mit csináltak munkásnők azon a reményteli tizenkét napon? És utána? És egy tragikumában is komikus történet: Hogyan járt túl a furfangos bányász az ávós fogdmegek eszén a megtorlások idején? Vendégünk az 1950-es évek hétköznapjainak szakértője, a Clio Intézet munkatársa, Tóth Eszter Zsófia történész.

1.Az 1956-os forradalom és szabadságharcra emlékezik Salamon Konrád történésszel Pécsi Krisztina. 2. Dr. Nánay Mihállyal, a Történelemoktatók Szakmai Egyesületének elnökével az egyesület tevékenységéről, a tankönyvek, az alaptanterv és a történelemoktatás aktuális kérdéseiről, az 1956-os forradalom és szabadságharc iskolai oktatásáról, a 64. évforduló tiszteletére rendezett ünnepségekről, megemlékezésekről beszélget Sallai Éva. (fotó: tortenelemoktatok.hu)

Amikor hamarosan fölcsendülő szimfonikus költeményét írta, Liszt Ferenc az elbukott magyar forradalom és szabadságharc, továbbá az Európa-szerte eltiport forradalmak hőseire emlékezett a zene nyelvén. Noha csak 1854-ben hangzott föl Boroszlóban, a Hősi sirató 1849 és 1850 között keletkezett, és komor hangvétele valamint nemzeties tónusa okán méltó rá, hogy a mindenkori magyar forradalmak egyik legjelesebb emlékzenéjeként hallgassuk. Ahogyan ezen az ünnepestén is. A szerzemény egyetlen, szimfonikus költeménnyé fejlesztett gyászinduló, amelynek előszavában ezt olvashatjuk szerzői indíték gyanánt: "hogy áttetsző fátylát ráborítsa a bátrak sírjára, hogy arany dicsfénnyel övezze a halottakat és a haldoklókat, s így az élők irigyeljék őket". A Budapesti Szimfonikus Zenekar fölvételén a legendás Joó Árpád vezényli a művet, aki bár nem a forradalmat követő emigrációs hullámmal, csupán húszesztendősen, 1968-ban hagyta el az országot, mégis személyében testesíti meg a külföldre kényszerült magyar nagyságok sorsát.