A vasárnap muzsikusa

1. Tíz éve fejezte be földi pályáját a XX. század egyik legsokoldalúbb karmestere, Solti György. Útját diadalmenetnek is nevezhetnénk, csakhogy az 1912-ben született Maestro keveset adott a dicsőség halmozására, és minden figyelmét a muzsika lehető leghitelesebb interpretálásának szentelte. 1939-ben Svájcban, zongoraművészként lelt menedékre a zsidóüldözések elől. A háború után a müncheni Bajor Opera és a Frankfurti Opera, később a londoni Covent Garden zeneigazgatója lett. 1971-ben lovaggá ütötték. A maga korában szokatlanul széles repertoárja felölelte a teljes operai és szimfonikus irodalmat. Elsőként a Valkűrök lovaglását vezényli a Bécsi Filharmonikusok élén.

2-3. Két ária következik Solti György operafelvételeinek végtelen sorából, melyek a legragyogóbb partnerek közreműködésével készültek. Előbb Plácido Domingótól halljuk a Virágáriát Bizet Carmenjéből, akihez – immár Rodolf partnereként - Montserrat Caballé Mimije csatlakozik Puccini Bohéméletéből. Solti György mindkét felvételen a Londoni Szimfonikusokat dirigálja.

4-6. Solti György az Idomeneo salzburgi előadásán mutatkozott be Mozart-karmesterként, és kiváló stílusérzékkel párosuló muzikális felvételei hamarosan az elsők közé emelték ebben a műfajban is. Most a három Da Ponte-opera egy-egy részlete következik mintegy bizonyságképpen: előbb Kiri Te Kanawa énekli a Grófnő Dove sono kezdetű második áriáját a Figaro házasságából. Őt Bryn Terfel követi Don Giovanni Pezsgőáriájával. Mindkettejüket a Londoni Filharmonikusok kísérik, míg a Cosí fan tutte ábrándos búcsútercettjében Solti György az Európai Kamarazenekart vezényli Renée Fleming Fiordiligijének, Anne Sofie von Otter Dorabellájának és Michele Petrusi Don Alfonsójának kíséretében.

7. Mozart világától nem is oly messze, Haydn londoni szimfóniáinak kozmoszába látogatunk most a Londoni Filharmonikusok és Solti Mester remek szimfóniaciklusának hála: a 94., G–dúr „Csoda”-szimfónia fináléjával búcsúzunk kedves hallgatóinktól.