1-3. Starker Jánost követően újabb világklasszis magyar csellista lesz ma A Vasárnap muzsikusa.
Onczay Csaba rádiónk visszatérő művészbarátja, hisz több nagysikerű hangversenyét közvetíthettük
Páholy és Pódium című műsorunkban, és ebben az esztendőben Szépség-Szalon című műsorunknak
is vendége volt fiával és csellistatársával, Onczay Zoltánnal együtt. A Kossuth-díjas művész
Budapesten született, Szegeden nevelkedett. A Zeneakadémia elvégzése után a moszkvai
Csajkovszkij Konzervatóriumban Sirinszkij, Sienában pedig Andre Navarra voltak a mesterei. 1971
óta professzor a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen. Vendégprofesszor volt az Egyesült
Államokban Oberliben és Bloomingtonban. Három kontinens ünnepelt szólistája. Nagy sikert aratott
többek között a Bécsi Szimfonikusokkal, a lipcsei Gewandhaus Zenekarral, a RAI Zenekarral és
több amerikai együttessel is. Díjai közül a két legfontosabb a budapesti Nemzetközi Pablo Casals
Gordonkaversenyen és a riói Villa Lobos-versenyen elért első helyezése. Most következő felvételei
elé méltán idézzük a párizsi Le Monde kritikusának szavait, aki 1990-ben így fogalmazott: „Onczay
Csaba különleges koncentrációjával, bársonyos hangjával és játékának szellemével Casalshoz áll
közel.” 1974-ben a Magyar Rádió és Televízió Zenekarával, Jancsovics Antal vezényletével
játszotta hanglemezre a romantikus zeneirodalom gordonkára írt két remek versenyművét,
Schumann a-moll és Lalo d-moll csellóversenyét. Schumann 129-es opusa 1850-ben, egyetlen hét
leforgása alatt született. A szimfóniaszerző Schumann nagyívű formái találkoznak benne a
szólóhangszer intimitásával.
4-6. Schumann a-moll csellóversenye után Edouard Lalo d-moll csellóversenye szólal meg Onczay
Csaba és a Magyar Rádió és Televízió Zenekarának 1974-es felvételéről, Jancsovics Antal
dirigálásával. A komponista mindössze 13 esztendővel volt fiatalabb Schumann-nál: 1823-ban
született. Schumannt példaképei között tartotta számon, az 1876-ban komponált versenymű mégis a
kései romantika jellegzetességeit viseli magán: retorikus és analizáló szakaszok ékelődnek a zenei
ívbe, a szólóhangszer pedig individuálisabb szerephez jut, járatlan ormokat hódít a zenekar előtt. "
