Herbert von Karajan felvételeiből válogató sorozatunkban ma elérkeztünk Gluck Orfeusz és Euridice című operájának negyedik felvonásához. A befejezés méltó a barokk operaszínpad elvárásaihoz, amennyiben – szakítva a mítosz komor kicsengésével – boldog véget csen a tragikus szerelmi történetbe. Amint azt a barokk dramaturgiától megszokhattuk, a váratlan fordulat az égiek közbeavatkozására történik meg. Miután a holt kedveséért alvilágot járt költő dalával meglágyította a holtakat őrző szellemeket, nem tud többé uralkodni vágyán, hogy láthassa elvesztett hitvesét. Fogadalmát megtörve rápillant Euridicére, minek következtében – a korábban kikötött feltételek értelmében – immár örökre el kell veszítenie. Csakhogy maga Ámor istennő lép közbe, hogy a szerelem és a hitvesi hűség csodálatraméltó példáját diadallal koronázza. Orfeusz tehát visszakapja kedvesét, és az egész alvilág boldogan hirdeti a szerelem hatalmát. Gluck, a reformopera apostola csak ebben a tekintetben hű a barokk előzményekhez: zenéjének minden hangja a történet megrendítő fordulatait igyekszik hangsúlyozni, aminek legfőbb jele, hogy az egész opera mindössze három szólistát szólít színpadra. Az Orfeusz negyedik felvonását Giulietta Simionato, Sena Jurinac, Graziella Sciutti, a Bécsi Staatsoper Énekkara és a Bécsi Filharmonikusok adják elő.
Gluck Orfeuszának záróképét követően most Bach hatalmas h-moll miséjéből következik a Sanctus és az Agnus Dei. Habár Gluck és Bach a zenetörténet legfordulatosabb évszázadának két ellenpólusán, a barokk illetve a klasszika talaján alkotnak, zeneesztétikai elveik; az átszellemült és magasztos muzsikálás hitvallása egymás mellé állítják őket. Az előadók: Schwarzkopf, Marga Höffgen, Nicolai Gedda, Heinz Rehfuss, a Bécsi Zenebarátok Egyesületének Ének- és Zenekara.
