Sir Simon Rattle és a Birminghami Szimfonikusok ma ismét két ritkán hallható versenyművet játszanak egy 1982-ben illetve egy 1992-ben közreadott, nagy visszhangot kiváltott felvételen. Először a francia későromantika nagymestere, Camille Saint-Saëns 2., g-moll zongoraversenyét hallhatjuk Cécile Ousset briliáns szólójával. Ez a Liszt és Chopin örökében járó, ám a zenei újításoktól is megérintett mű mindössze 17 nap leforgása alatt keletkezett 1868-ban, és kivívta Liszt elismerését.
Sain-Saëns 2. zongoraversenyét követően most az 1902 és 1983 között élt William Walton Csellóversenyét halljuk Rattle és a Birminghamiek előadásában, Lynn Harrell szólójával. A szerző, noha a későromantika szolgált eszményeképpen, aligha tagadhatná meg, hogy a Mahler utáni nemzedék, a helyét kereső és biztonságát vesztett modernitás életérzésének megszólaltatója. Mi sem bizonyítja ezt ékesebben, mint hogy éppen Berg és Schönberg erőteljes hatása miatt vonta vissza egy vonósnégyesét, brácsaversenyét pedig Paul Hindemith mutatta be. Walton volt a zeneszerzője Laurence Olivier Shakespeare-filmjeinek, az V. Henriknek, a Hamletnek és a III. Richardnak is.
