Zenei kincsestár

1. Son qual lacera tartana (Renoppia a La secchia rapita-ból)

2. Vi sono sposa e amante (Calloandra a La fiera di Venezia)

3. Voi lusingate invano…Misera abbandonata (Palmira a Palmira, regina di Persiából)

4. E voi da buon marito… Non vo' gia che vi suonito (Lisotta a La cifrából)

5. La Ra LA (Ofelia a La grotta di Trofonióból)

6. Eccomi piú che mai… Amor, pietoso Amore (Emilia az Il ricco d'un giorno-ból)


Antonio Saleri-t, az olasz származású bécsi mestert sok igaztalan legenda lengi körül, egy időben még Mozart meggyilkolásának vádját is divat volt rásütni a kor és pályatársra. Pedig Salieri nem volt holmi tehetségtelen epigon: az ünnepelt Salierit bízták meg például opera komponálásával 1778-ban a milanói Scala megnyitásakor. A bécsi udvar operakarmestereként volt szemtanúja Mozart tündöklésének, és már a Mozart halálát megelőző évben visszavonult az operai munkáktól. 34 évvel élte túl a zenetörténet legnagyobb zsenijét, és így Beethovennek, Schubertnek, de még Liszt Ferencnek is kompzíciós mestere lehetett. Persze a mozarti remekek fényében Salieri operái konvencionálisabbnak hatnak, különösen, ha közös librettistájuk, Lorenzo da Ponte megzenésítéseit vetjük egybe. Mégis: napjaink ünnepelt bel canto dívája, Cecilia Bartoli úgy döntött: árialemezt szentel Salierinek, hogy előléptesse őt Mozart árnyékából, és segítsen elfoglalnia méltó helyét a zenetörténetben. Tudjuk, hogy a Mozart előtti operajátszás nem volt híján a dramaturgiailag mégoly kevéssé indokolt, emberfeletti teljesítményt követelő énekesi magakelletés szándékától. Operába járni kicsit hasonló volt a párviadalok élvezetéhez: a közönség feszülten figyelte, képes-e megbirkózni a színen lévő énekes a rafináltan nehéz futamokkal. Cecilia Batoli elbűvölte volna a régieket is, mint azt a La fiera di Venezia című opera részlete is bizonyítja. A Felvilágosodás Korának Zenekarát Fischer Ádám vezényli.

3. Hallgassunk meg most egy lírai Salieri-áriát a Palmira, Perzsia királynője című operából. A megtört szívű uralkodónő szerepében Cecilia Bartoli.

4-5. Hogy a mozarti operai szubrettek –a Susannák és Despinák- nem termettek minden előzmény nélkül a kor operaszínpadán, azt két Salieri-ária bizonyítja. A La cifra című darab Lisottája és az 1785-ben Bécsben, tehát a Cosí fan tutte és a Figaro közvetlen szomszédságában bemutatott Trofonio barlangja című opera Ofeliája Cecilia Batoli humorérzékét is megcsillogtatja rajongóinak.

6. Cecilia Bartoli Salieri-válogatását egy nemes szépségű opera seria-áriával zárjuk. A kegyetlen szerelemhez irgalomért esengő Emilia áriáját Lorenzo da Ponte verselte meg. Cecilia Bartoli mellett a Felvilágosodás Korának Zenekara, Fischer Ádám vezényletével.