Francesco Barsanti: C-dúr szonáta
1. Adagio
2. Allegro
3. Largo
4. Presto
Francesco Geminiani: e-moll szonáta
5. Adagio
6. Allegro
7. Largo
8. Vivace
Francesco M. Veracini: a-moll szonáta
9. Largo
10. Allegro
11. Allegro
12. Allegro
1.-4. Mit sem von le a géniuszok nagyságából, ha –körültekintve a korban, amelyben alkottak- elámulunk a társadalom és a művészi igényesség lenyűgöző gazdagságán, amely segített kibontakoztatni tálentumukat. A barokk Itália például –amely a kortársak, mint Handel vagy Bach mellett a későbbi komponisták számára is a formateremtés iskolája- az óriás Vivaldi mellett csak úgy árasztotta a kiváló muzsikusokat. Pedig ki ismeri a zenészek szűk körén kívül Bersanti, Geminiani vagy Veracini mester nevét? Ám hamarosan hallani fogjuk, hogy e dúsan burjánzó, gazdag televény, az olasz barokk muzsika elfeledettebb alkotásai is gyönyörködtető zenei kincsek. Elsőként hallgassuk meg Francesco Barsanti C-dúr szonátáját az Il Giardino Armonico barokk kamarazenekar előadásában.
5-8. 1714-ben három olasz muzsikus érkezése hozta lázba a londoni publikumot: a hegedűs Francesco Geminianié és Francesco Maria Veracinié, valamint a fuvolista-oboista Francesco Barsantié, akinek az imént hallottuk C-dúr szonátáját. Most a Corelli-tanítvány Geminiani mester e-moll szonátája következik az Il Giardino Armonico előadásában.
9-12. Hallgassuk meg befejezésül az 1714-ben Londonban turnézott olasz vendégmuzsikus-trió harmadik tagjának, a londoni Olasz Opera első hegedűsének, Francesco Maria Veracininek a-moll szonátáját. Műsorunkban az olasz Il Giardino Armonico játszotta olasz barokk mesterek műveit.
