A vasárnap muzsikusa, az 1907 és 1984 között élt Ferencsik János ma átfogó képet ad a magyar szimfonikus zenekari irodalom fejlődéstörténetéről. A Magyar Állami Hangversenyzenekarral készült Ferencsik-felvételekből a Hungaroton nemrégiben állított össze reprezentatív válogatást, amely nem csupán a vasfüggöny mögötti magyar zenei élet világraszóló színvonalát bizonyítja, de bizonyos értelemben kárpótlást is kíván nyújtani a hazaszeretete miatt némiképp elszigetelődött dirigensnek. Elsőként Liszt szimfonikus költeményét, a Les Préludest halljuk.
Ferencsik és az Állami hangversenyzenekar kis magyar szimfonikus zenetörténetét Kodály-művel folytatjuk. A Marosszéki táncok ihletői erdélyi népi motívumok voltak. Az 1927-ben elkészült zongorás eredetit a zeneszerző három évvel később ültette át nagyzenekarra.
1854-től, Liszt Lés Preludes-jeinek keletkezésétől számítva hét évtized telt el, mire Bartók 1923-ban megkomponálja Táncszvitjét. A Buda és Pest egyesítésének ötvenéves jubileumát köszöntő, rendkívül erőteljes műben a magyaros jelleg nem annyira tematikus értelemben érhető tetten, ahogyan az elhangzott Kodály-műben. A Bartók által megalkotott táncformákban azonban mindegyre rábukkanunk népzenénk és régi műzenénk fordulataira.
