Urunk Nagyhetének kezdetén, megváltó szenvedésének és kereszthalálának ünnepén, Virágvasárnap a János evangélista által megörökített szenvedéstörténet legismertebb megzenésítésének, Bach János-passiójának részleteit játsszuk le zenés elmélkedés gyanánt. Andrew Parrott abban a felfogásban rögzítette a János-passiót, ahogyan az a legújabb zenetörténeti kutatások szerint eredetileg, elhangozhatott. A felvétel nem a romantikus, nagyszabású előadásmódot követi, hanem azt a hangzást igyekszik megidézni, amely 1723-ban, a lipcsei Tamás-templom karnagyi állására pályázó Bach képzeletében élhetett a templomi kórusiskola, énekkar és félprofesszionális zenekar tekintetbe vételével. Mindeme körülmények még érthetőbbé teszik azt a Bach-féle megoldást, amely az evangélista elbeszélését és a szereplők szájába adott, érzelmes áriákat mindennemű törés nélkül vezeti át a hívek által is énekelt korálokba. Parrott vezénylete alatt a szólókat is a Tölzi Fiúkórussal kiegészített Taverner Consort tagjai éneklik. Az Evangélista szólamát Rogers Covey-Crump, Jézusét David Thomas szólaltatja meg. Először a János-passió bevezető szakaszát halljuk az Olajfák hegyén történtek elbeszélésével, Jézus elfogatásáig.
Bach János-passiójának következő részlete azt a pillanatot idézi elénk, amikor a feltüzelt nép Barrabás szabadon bocsátását követeli Pilátustól az ártatlan Jézusé helyett.
Befejezésül azon a ponton kapcsolódunk be Urunk szenvedéstörténetének János evangélista és Bach által elbeszélt történetébe, amikor a templom függönye kettészakad.
