Noha Robert Schumann életművében az első szimfónia viseli a Tavaszi megnevezést, Leonard Bernstein és a New York-i Filharmonikusok ma a 3., Esz-dúr szimfóniáról is bebizonyítják: ez a komor gondolatokra, tépelődésre és mélabúra oly hajlamos mester élete egyes szakaszaiban megdöbbentően energikusnak, burjánzóan gazdagnak ábrázolta a létezést. A Rajnai melléknévvel büszkélkedő szimfónia valójában Schumann utolsó szimfóniája. 1850-ben keletkezett, a zenetörténészek szerint a Rajna látványa, a folyóhoz fűződő mondavilág és a kölni dóm élményének hatása alatt. Egyik-másik pillanatában a német népzene fordulataira is ráismerhetünk a szerzeményben, de ami ennél is lényegesebb: a Düsseldorfba költözött zeneszerző lelkét elárasztó inspiráció, bizakodás és elragadtatottság. Nem csak a Schumann-életműben, de a romantika egész horizontján is ritka, hogy a művet bearanyozó derűt szinte szemernyi tragikus fénytörés sem árnyékolja be.
Robert Schumann 3., Esz-dúr, Rajnai szimfóniáját követően Liszt Faust-szimfóniájának II. tételét halljuk: Gretchen, magyarosan Margit zenei portréját Goethe filozófiai költeménye nyomán.
