Leonard Bernstein és a New York-i Filharmonikusok ma és egy hét múlva egy mifelénk jószerével ismeretlen komponistát fedeznek föl számunkra. Pedig az 1865 és 1931 között élt dán Carl Nielsen igazán méltó a figyelmünkre! Mint az az életét kijelölő évszámokból sejthető, Nielsen a későromantika és a modern irányzatok határán élt és alkotott. Mint arról hamarosan Önök is meggyőződhetnek, be is fogadott és saját stílusába olvasztott minden őt ért hatást. Áradó dallamossága olykor Dvořákot, leleményes szerkesztése és ritmikája Sztravinszkijt idézi. Egyszóval izgalmas hallgatni- és játszanivaló. A szerző Koppenhágában született, és előbb az udvari zenekar hegedűseként, később karmestere gyanánt tett szert Griegével vetekedő hírnévre. 1902-ben keletkezett 2. szimfóniája A négy vérmérséklet alcímet viseli, és a tételek csakugyan az emberi személyiség hagyományos karakterjegyeit fejezik ki. Sorrendjük szerint a kolerikus, a flegmatikus, a melankolikus és a szangvinikus típust.
Carl Nielsen 2. szimfóniája után a dán komponista 5. szimfóniájának nagyszabású nyitótételét halljuk.
