Akik rendszeresen velünk tartanak vasárnap délelőtti zenés felfedezőútjainkon, már ismerősükként üdvözölhetik mai komponistánkat, az 1865 és 1931 között élt dán Carl Nielsent. Leonard Bernstein és a New York-i Filharmonikusok egy héttel ezelőtt már bebizonyították: ez a meglehetősen ritkán játszott zeneszerző igazán mozgalmas és ötletes muzsikával lehelt új életet a huszadik század kezdetének zenéjébe. Ha nem is nevezhető iskolateremtő forradalmárnak, műveinek változatossága, színgazdagsága az élvonalbeli szerzők sorában jelöli ki a helyét. Szimfóniái, szonátái, klarinét- illetve fagottversenye mellett szerzett bibliai operát Dávid királyról és vígoperát is, Álarcosok címen. Most fölhangzó 3. szimfóniája bizonyítja: Nielsen vérbeli atmoszférateremtő komponista, akit élvezetes kifejezésmódja és remek stílusérzéke minden bizonnyal frappáns színpadi szerzővé avatott.
A 3. szimfónia után hallgassuk meg a második tételt Carl Nielsen 5. szimfóniájából.
