Noha a száz esztendeje született Leonard Bernstein és a New York-i Filharmonikusok remek felvételeiből maradt még néhány különlegesség az Újesztendőre is, úgy illő, hogy az Óév utolsó vasárnap délelőttjét ünnepi fények aranyozzák be. És bár ilyentájt a bécsi újévi koncertre készül a zenekedvelő világ, következzék most mégis egy afféle év- és emlékév-záró londoni gálakoncert, méghozzá az 1794-es esztendő ízlése szerint. New York és Bécs mellett persze ismét Bécsé a hangadó szerepe: Bernsteinék két pompázatos Haydn-szimfóniával búcsúztatják a mögöttünk álló esztendőt. Mindkettő 1794. márciusában hangzott föl első ízben, és népszerűségükre vall, hogy azonmód külön megnevezéssel vonultak be a zenei köztudatba. Haydn, aki hosszú és termékeny élete során mindvégig a gyönyörködtetést tekintette a zene elsődleges funkciójának, ezekben a kései, London számára szerzett szimfóniákban csak úgy lubickol a zenei hatások, a találékony fogások gazdagságában. A 100., G-dúr, más néven Katonai szimfónia csakugyan afféle zenei díszszemle, őrségváltás, zenei parádé.
A 101., D-dúr Haydn-szimfónia néhány héttel a Katonai szimfóniát megelőzően már lenyűgözte London zeneértő publikumát. Második tételének jellegzetes, lépegető témájáról az Óra-szimfónia elnevezés tapadt hozzá. Számoljuk a Haydn-muzsika derűjével az Óesztendőből hátralévő órákat és perceket!
