A vasárnap muzsikusa, a száz esztendeje született Leonard Bernstein és a New York-i Filharmonikusok felvételeinek sorából ma egy olyan szimfóniát tűzünk műsorunkra, amely mind tónusában, mind fogantatásának körülményei okán méltó eltiport szabadságharcunk emlékéhez. Pedig ez a szimfónia majd húsz évvel a szovjet tankok invázióját megelőzőleg, 1937-ben keletkezett. Mégis, a kommunista diktatúra egész démoni karaktere szóhoz jut benne, együtt az önkényuralomnak alávetett ember szorongásával. Dimitrij Sosztakovics 5., d-moll szimfóniája azt követően keletkezett, hogy a komponistát pellengérre állították operája, a Kisvárosi Lady Macbeth nyugatos, avantgárd stílusa, állítólagos dekadenciája miatt. A sztálini kultúrpolitika a szovjet rendszer propagandisztikus dicsőítését várta el a művészektől. Sosztakovics különös módon válaszolt a megkerülhetetlen kihívásra: opus 47-es szimfóniája élére a következő alcímet illesztette: „egy szovjet művész válasza a jogos kritikára.” A mű hallatán hihetetlen, de a hangzatos alcím lefegyverezte a kritikusokat, és az 5. szimfónia még Sztálin elismerését is elnyerte. Pedig a tragikus alaphangnemben írott művön végigvonul a könyörtelen rendőrcsizmák dübörgése és a megfélemlített ember szorongása, amely csupán a lélek álmaiban enged teret az idillikus, meghitt hangoknak. Mint a kor művészetnek egészét: kétarcúság jellemzi a szimfóniát, amely iróniával igyekszik leplezni sebezhetőségét és kiszolgáltatottságát. A Mahlert idéző második tételben például a táncütemek mögül újra meg újra kivillan a rémület groteszk vigyora. Hogy a szovjet cenzorok miként hallhatták ki a rendszer dicsőítését minden idők egyik legnyomasztóbb lassútételéből, ez egyszerűen felfoghatatlan. A diadalmasnak ható zárótételről pedig utóbb maga Sosztakovics vallott így: „Mint amikor valaki egy bottal ütlegel, és közben ezt hajtogatja: neked az a dolgod, hogy örvendezz, te csak örvendezz.” Galina Visnyevszkaja, a Sosztakovics legszűkebb baráti köréhez tartozó operaénekesnő azt írja: a komponista ebben a műben „saját vérével örökítette meg Oroszorszg szörnyű szenvedéseit.” Kedves Hallgatóink! Dimitrij Sosztakovics 5. szimfóniájával a száz éve született Leonard Bernsteinre és eltiport szabadságharcunkra emlékezünk.
